IN MEMORIAM:Gábor Áron tüzér őrnagy.Tüzérség ma is él
Gábor Áron
tüzér őrnagy
Gábor Áron, Pollák Zsigmond metszete, 1881 | |
Született | |
Meghalt | |
Állampolgársága | |
Nemzetisége | |
Szolgálati ideje | 1834–40, 1842–46, 1848–49 |
Rendfokozata | őrnagy |
Csatái | |
Civilben | kisbirtokos, asztalos |
Lemhényi Gábor Áron (Bereck, 1814. november 27. – Uzon és Kökös között, 1849. július 2.) székely kisbirtokos, asztalosmester, magyar nemzeti hős, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ágyúöntője és tüzértisztje.
Székely határőrcsaládba született, és ő is a székely határőrségben szolgált. Gyulafehérváron, Pesten és Bécsben kapott pattantyús kiképzést, de a császári katonai hierarchiában nem várt rá felemelkedés, ezért leszerelése után kisbirtokosként gazdálkodott.
Katolikus létére református temetőben nyugszik Eresztevényben, ahol emlékére 1892-ben emelt emlékmű körül kopjafarengeteget állítottak és mára a magyarság emlékhelyévé vált. Az ágyúi közül egyetlenegy maradt fenn, mely sok viszontagság után a Székely Nemzeti Múzeum tulajdonában van.
Római katolikus székely határőrcsaládban született. Nagyapja, Gábor József a szenátorok testületének tagja, apja, Gábor István Bereck főjegyzője volt, egyben a gyalogkatonák rendjéhez tartozó földművelő. Édesanyja Hosszú Judit. Testvérei Imre (1816–1887), Dénes (1820–?), Julianna (Mikó Izráné, 1824–?) és Anna (Kovács Mózesné, 1832–?) mind fiatalabbak voltak. Imre az első népképviseleti országgyűlésen, Dénes pedig az 1864-es nagyszebeni országgyűlésen képviselő volt.
Gábor Áron a berecki alsó iskola után 1827-től a kantai ferences nevelőintézetben tanult, majd 1828-tól csíksomlyói gimnáziumba járt, ahol a tanulók vallásos buzgóságának előmozdítására alapított Mária Társulat tagja volt. 1831-ben a negyedik osztályból kivált, és bevonult a háromszéki határőr ezredbe.
„Nem, sohasem fogja Magyarországon a katonát elé vinni az ész, jellem és derékség – hanem a németség, a servilismus és a protectio.”
Gábor Áron, 1845.
Kézdivásárhelyen szolgált 15. (2. székely) határőr gyalogezrednél. Innen pár hétre Gyulafehérvárra vezényelték, ahol „pattantyús” ágyúkezelői kiképzést és káplári sarzsit kapott. 1840-től a pesti székhelyű 5. (Bervaldo) tüzérezredhez került, később Bécsben, az ágyúgyárban is szolgált. Továbbszolgálati kérelmét nem fogadták el, ezért leszerelt, majd 1842-ben öccse helyett újra bevonult, de nem sikerült elérnie, hogy tovább képezzék és előrébb léphessen, ezért 1845-ben megint leszerelt. Pesten és Bécsben műszaki előadásokat hallgatott, ahol megismerkedett az ágyúöntéssel is, és német szakkönyveket szerzett be. Minthogy a szolgálat nem volt folyamatos jellegű, közben asztalosmesterként dolgozott, de épületeket és szárazmalmot is tervezett, sőt egy aratógépet is készített, amely 12 ember munkáját volt képes elvégezni.
Leszerelése után Moldvába ment, itt ismerte meg későbbi feleségét, más források szerint élettársát, Velcsuj Jusztinát, aki Jókai Mór szerint román volt, Egyed Ákos kutatásai alapján azonban valószínűleg csángó lány.
Jusztina részt vett a szabadságharcban is, Fejér Károly berecki bíró
1868-as visszaemlékezése szerint „a hős tüzérőrnagy mellett valóságos
hadsegédi teendőket végzett.”
Moldvában érte a magyar forradalom kitörésének híre, mire azonnal hazament. Tagja lett a Illyefalvi Gál Dániel vezette forradalmi csoportnak, a Kiskomiténak, és ennek révén kapcsolódott be Háromszék önvédelmének megszervezésébe. A Kiskomité volt az az erő, amely a marosvásárhelyi ütközet elvesztése után szembeszállt azokkal, akik egyedüli reális esélynek a behódolást látták.
Gábor Áron, 1848. november 16.
1849. március 15-én tüzér őrnagyi rangra terjesztették fel, a kinevezése május 15-én jelent meg a közlönyben.
Amikor az egyesült osztrák–orosz haderő hét gyalogzászlóaljjal, négy század ulánussal és két kozákszázaddal Háromszék ellen fordult, a székelyek – köztük Gábor Áron hét ágyúval felszerelt tüzérsége – több mint egy órán át feltartóztatták őket Kökösnél, de a túlerő hatására meghátráltak, és a cári csapatok 24-én elfoglalták Sepsiszentgyörgyöt, 25-én Kézdivásárhelyt is, ahol a hadigyárakat feldúlták, majd Bem ellentámadásától tartva visszahúzódtak a Barcaságba.
Személyisége
Gábor Áron cikke a Honvéd-ben, 1849. május 5.
Tehetséges, széles körű tudással rendelkező ember volt, jól beszélt németül és románul.
Orbán Balázs leírása szerint puritán életvitel és mértékletesség jellemezte. Mindenkivel, alárendeltjeivel is udvariasan és megnyerően viselkedett, kivéve, ha valakiről úgy vélte, hogy hazája iránti kötelességét elhanyagolja, mert akkor könnyen haragra gyúlt. Különösen elítélte azokat, akiket nem a szabadságharc eszméi vezéreltek, hanem a meggazdagodás vágya.
Noha a szabadságharc alatt kiemelkedő hírnévre tett szert, mindhalálig szerény maradt, minden kitüntetést visszautasított.
Gábor Áron egyéniségének egy fontos momentumára Orbán Balázs írása utal. Eszerint annyira tenni akaró és újat alkotni vágyó volt, hogy a katonaságnál, amikor nem sikerült elérni, amit akart, búskomorrá vált, másfelől „ismerősei, rokonai gúnyolódtak vele, mint egy olyan eszelőssel, ki valósithatlan dolgokon töri fejét s oknélküliségekre fecsérli idejét”.
A Gábor Áron-féle ágyúk
A Gábor Áron műhelyében készült ágyúk egyetlen fennmaradt példányáról készült replika a kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeumban
Az ágyúk közül egyetlenegy maradt fenn.
1906-ban találtak rá, amikor a kézdivásárhelyi Rudolf Kórház udvarán csatornázási munkákat végeztek. Először a városházán állították ki, majd 1923-ban a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumba került. 1971-ben az akkor alakuló bukaresti Nemzeti Történelmi Múzeumba vitték, de rövidesen raktárba szorult.
2011. március 15-én az ágyút ismét a Székely Nemzeti Múzeumban állították ki, majd 21 erősdi kerámiáért, 61 dák ezüstéremért és az ágyú hiteles másolatáért került vissza a tulajdonjoga a bukaresti múzeumtól.
Emlékezete
Gábor Áron a cselekvési lehetőségeket kereső és megtaláló, tehetségét gazdagon kamatoztató, leleményes, szavaival szólva
Gábor Áron nevét több iskola és más intézmény vette fel (szülőföldjén a kézdivásárhelyi Gábor Áron Műszaki Oktatási Közpon és a szentegyházai Gábor Áron Líceum, Magyarországon a zalaapáti Gábor Áron Általános Iskola és a miskolci Gábor Áron Kohó- és Öntőipari Technikum).
Az ágyúöntő emlékét ápolja a Gábor Áron Tüzér Bajtársi Egyesület.
Gyárfás Győző építész tervei szerintEresztevényben
nyughelye fölé 1892-ben emlékművet emeltek. 2014-ben – születése 200. évfordulójának alkalmából – tartották a Gábor Áron-emlékévet, amelynek keretein belül az emlékmű körül az emlékezés erdeje épült, olyan kopjafarengeteg, ami egyaránt a székely nemzet hősének és a székely szabadságnak is a mementója. Gábor Áron születési évfordulója előtt tisztelegve Zachar István grafikus terve alapján a Magyar Államvasutak Zrt. 5. matricázott mozdonyát szolgálatba állították „Rézágyú” néven.
Az emlékév részeként a Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi kulturális központja, a Kovászna Megyei Tanács, és Kovászna Megye Kulturális Központja irodalmi pályázatot hirdetett.
Az emlékév ötnapos rendezvénysorozattal fejeződött be 2014 novemberében.
A történetírásban
Az első tudományos igényű méltatások a kortárs történetíróktól, Kőváry Lászlótól és Jakab Elektől származnak. Egykori hadsegéde, Nagy Sándor Háromszék önvédelmi harca 1848–49 című könyvében (1896) foglalta össze a vonatkozó 19. századi ismereteket. Szabó Sámuel 1893-ban, Bodola Lajos 1895-ben a Történelmi Lapok hasábjain ismertette a székelyföldi ágyúöntés történetét. Gábor Áron hadtörténeti jelentőségét Alapi Gyula (A székely lőporgyártás és ágyúöntés 1849-ben, Századok, 1938) és Gyalókay Jenő (Az erdélyi hadjárat 1849 nyarán, 1938) méltatta. Cs. Bogáts Dénes gyűjteményét a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum őrzi. Pataki József Adatok Gábor Áron tanulóéveihez című tanulmánya az Erdélyi Múzeumban jelent meg (1944). Adatokban és korszerű értékelési szempontok alkalmazásában gazdagok Imreh István és Bözödi György tanulmányai (1957, 1974). Egyed Ákos Háromszék 1848–1849 című könyve (1978) Gábor Áront az önvédelmi harc szervezésében és irányításában mutatja be.
Az irodalomban
Gábor Áron személye Jókait is megihlette, főként Jusztina nevű felesége idealizált alakját mutatva be Aranyhajú Lóra című elbeszélésében.
A hagyomány ápolásához hozzájárult Szabó Dániel 1869-ben Sepsiszentgyörgyön játszott Gábor Áron vagy a szépmezei csata című színműve is (szövege elveszett).
1891-ben Deréki Antal Gábor Áron című, hat képből álló korrajza aratott színpadi sikert, s az eresztevényi emlékmű felállítását vonta maga után.
1914-ben ugyanezen címmel Erőss József színjátékát mutatták be, s hasonló címmel jelent meg 1942-ben Földi István romantikus regénye. Kovács László esszéje (Gábor Áron. Egy hős arcvonásai, 1943), Tamási Áron regénye (Hazai tükör, 1954), Sombori Sándor regényes krónikája (Gábor Áron, 1957) és hasonló című színműve (1970) mellett Kányádi Sándor A kökösi hídon (1955), Holló Ernő A kökösi mezőn (1969), Magyari Lajos Gábor
Áron Kökösnél (1973) című verse is a hősi példát, a történelmi
helyzetben feszülő tragikumot idézi. A szabadságharcos képét Czibor János Gábor Áron című filmregénye (1950) és Dávid Antal Háromszék nem alkuszik című regénye (1973) népszerűsíti.
A képzőművészetben
A Sepsiszentgyörgyi Múzeum őrzi Gyárfás Jenő Gábor Áron halála című hatalmas méretű olajfestményét. Gábor Áron alakja szerepel Ördög Zoltán, Hervai Zoltán, Andrásy Zoltán kompozícióiban is.
1942-ben szoborpályázatot hirdettek, amelyen 40 művész vett részt; a gipszmodelleket a Sepsiszentgyörgyi Múzeum őrzi. Nagyvarjasi Oláh Sándor Gábor Áron-szobrát előbb Nagyváradon, majd 1971-ben Kézdivásárhely főterén
állították fel. Sepsiszentgyörgyön 1958-ban a volt megyeház, ma megyei
könyvtár falán helyeztek el emléktáblát, majd 1973-ban felavatták
Gergely István művét, Gábor Áron nagyméretű bronz mellszobrát. 1980-ban Budapest II. kerületében, a Szilágyi Erzsébet fasor és
a Gábor Áron utca sarkán avatták fel az ágyúöntő bronzból készült
emlékművét. A szobor talapzatán Gábor Áron portrédomborműve van
elhelyezve. Az emlékmű Kiss Sándor alkotása és egy törött ágyúgolyót ábrázol.
Bereckben 1992. július 4-én a templom szentélye mögötti téren avatták szobrát, Vargha Mihály szobrászművész
alkotását. A főút mellett, a 103-as számú házon emléktábla hirdeti,
hogy ott állt Gábor Áron szülőháza. A 89-es szám alatt Gábor
Áron-emlékházat is berendeztek, ahol 1999-ben ágyúja hasonmását is
elhelyezték.
Emléktáblák láthatók a berecki szülőházon, a bodvaji vashámoron, a kökösi csatatéren és az eresztevényi síremléken is.
Gábor Áron - Háromszék Táncegyüttes, Várkert Bazár
1941-ben Mathia Károly jegyezte le a Gábor Áron rézágyúja című népdalt egy 12 éves fiútól,1951-ben elhangzott a budapesti rádióban Kókai Rezső Lészen ágyú című daljátéka.
2014. március 15-én Kézdivásárhelyen Gábor Áron címmel a Háromszék Táncegyüttes bemutatta Gáspár Álmos zeneszerző Gábor Áronról szóló táncjátékát Orza Călin koreográfus rendezésében. A táncdráma főszerepét Kocsis Hunor kapta.
Megjegyzések
1. ↑ Gábor-cigány származásával kapcsolatban 2007-ben heves vita alakult ki. Cigány származására azonban nincsenek igazolt adatok.
2. ↑ Orbán Balázs szerint Erdőfülére, Jakab Elek szerint Fülére és Magyarhermányba utazott; a modern szakirodalom azonban Bodvajt jelöli meg az ágyúöntés első helyszíneként.
4. ↑ Összehasonlításképpen:
az erdélyi hadszíntéren az osztrák és orosz hadsereg 1849. júniusban
együttesen 120 löveggel rendelkezett.
5. ↑ Kossuthot Csány László tájékoztatta Gábor Áron ténykedéséről.
6. ↑ Gábor Áron elestéről a szemtanúk eltérően számolnak be: „egy kartácsgolyó ...szívén úgy találta, hogy hátán ugrott ki, s szörnyet halt”; „a középen, az országúttól jobbra, egy 6 fontos golyó bal karja tövénél talált; ámbár vér belőle nem folyt, rögtön meghalt”; egy 3 fontos ágyúgolyó „kiszakítá kebléből a nemes szívet”; „áthágva Gál parancsait, elhagyta a tartalékosok közötti helyét, és az első vonalba ment, ágyúgolyó érte, és szörnyethalt”.
.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése