A Tüzérség Helyének és Szerepének Átalakulása 2026 Januárjában
A Tüzérség Helyének és Szerepének Átalakulása 2026 Januárjában
Készítette : Borsi Miklós
https://borsifeleukran.blogspot.com/2026/02/a-tuzerseg-helyenek-es-szerepenek.html
Vezetői Összefoglaló
A 2026. év januárja vízválasztó pillanatot jelöl a globális hadviselés történetében, különös tekintettel a tüzérség harcászati és hadműveleti alkalmazására. Az elmúlt négy év során, elsősorban az orosz-ukrán háború tapasztalatai, valamint a csendes-óceáni és közel-keleti feszültségek eszkalálódása nyomán a tüzérség fogalma radikálisan átértékelődött. A hagyományos, tömeges tűzcsapásokra épülő doktrínákat felváltotta, vagy legalábbis kiegészítette a „precíziós tömeg” (mass-precision) koncepciója, ahol a felderítő-csapásmérő rendszerek (Reconnaissance-Strike Complex) integritása, az algoritmus-alapú célkiválasztás és az ipari termelőkapacitások fenntarthatósága dönt a csataterek kimeneteléről.
Jelen jelentés részletesen elemzi a csöves és rakétatusérség helyzetét 2026 elején. A vizsgálat kiterjed az Oroszországi Föderáció adaptív harcászati módszereire, Ukrajna „algoritmikus front” koncepciójára, az Egyesült Államok tüzérségi modernizációs válságára és annak új irányaira (SPH-M), valamint Európa – különösen Lengyelország – drasztikus újrafegyverkezési programjára. Kiemelt figyelmet fordítunk az ipari bázis korlátaira, különös tekintettel a lőszergyártás szűk keresztmetszeteire (nitrocellulóz-hiány), valamint a dróntechnológia és a tüzérség visszafordíthatatlan összefonódására.
1. Az Orosz-Ukrán Front: A Modern Tüzérségi Hadviselés Laboratóriuma
Az ukrajnai konfliktus ötödik évébe lépve továbbra is a globális hadügyi innováció elsődleges motorja. 2026 januárjára a frontvonalak megmerevedése és a felőrlő hadviselés (attrition warfare) dominanciája új kényszerpályákra állította a szembenálló feleket. A tüzérség már nem csupán támogató fegyvernem, hanem a hadműveleti siker elsődleges letéteményese, amelynek hatékonyságát nem a kilőtt lövedékek puszta száma, hanem a szenzor-lövész (sensor-to-shooter) ciklus sebessége határozza meg.
1.1. Az Orosz Doktrína Evolúciója: Új Eszközök és Ellátási Problémák
2026 januárjában az orosz tüzérség vegyes képet mutat: miközben a legmodernebb rendszerek megjelennek a fronton, a lőszerellátás kritikus logisztikai és minőségi problémákkal küzd.
Észak-Korea Szerepének Változása: A „Mennyiség” Korlátai
Míg 2024-2025-ben az Észak-Koreából származó lőszerek biztosították az orosz tűzfölényt (több mint 6,5 millió gránát szállításával), 2026 elejére ez a forrás apadni kezdett. Az ukrán katonai hírszerzés (HUR) jelentései szerint Phenjan 2025-ben több mint felére csökkentette a szállításokat a saját készleteinek kimerülése miatt. Súlyosabb probléma a minőség romlása: a frontról érkező orosz jelentések szerint az észak-koreai 152 mm-es lőszerek lőportöltetei (NDT-3) megbízhatatlanok, a lövedékek szórásképe kiszámíthatatlan, és gyakran felújításra szorulnak használat előtt. Ez arra kényszeríti az orosz tüzérséget, hogy közelebb települjön a fronthoz a pontosság javítása érdekében, ami növeli a sebezhetőségüket.
Technológiai Ugrás: A Koalitsija és a Malva
A minőségi hátrány leküzdésére Oroszország felgyorsította legújabb fejlesztéseinek harctéri alkalmazását:
2S35 Koalitsija-SZV: 2026 januárjára megerősítették, hogy ez a csúcskategóriás önjáró löveg – amelynek sorozatgyártása 2023 végén indult – aktív szolgálatban van Ukrajnában. A rendszer célja, hogy 70-80 km-es lőtávolságával ellensúlyozza a nyugati (NATO) tüzérség hatótávolságbeli fölényét.
2S43 Malva: A kerekes alvázra szerelt „Malva” rendszert mozgékonysága miatt vetették be, de a harctéri tapasztalatok vegyesek. Az ukrán különleges erők (SSO) 2026 elején sikeresen megsemmisítettek egy ilyen rendszert a Kurszki régióban, ami rávilágított arra, hogy a gyorsan mozgó, de gyengébben páncélozott eszközök is sebezhetők a precíziós dróncsapásokkal szemben. A Malva eredeti 2A64 lövegeit kénytelenek voltak a régebbi, de nagyobb lőtávolságú 2A36 Giatsint-B lövegekre cserélni, hogy versenyképesek maradjanak.
A Kóborló Lőszerek Stratégiai Szerepe
A ZALA Lancet rendszer evolúciója paradigraváltást hozott. A 2026 januárjában már tömegesen alkalmazott „Izdeliye 51E” és „Izdeliye 52” változatok hatótávolsága eléri a 40-50 kilométert, ami lehetővé teszi az orosz erők számára, hogy az ukrán tüzérségi eszközöket mélységben támadják anélkül, hogy saját, értékes tüzérségi radarjaikat kitennék a megsemmisülés veszélyének. A Lancetek új, egyszer használatos indítóállványai és a rajban történő alkalmazás (swarm tactics) drasztikusan csökkentették a reakcióidőt. A ZALA Z-16 felderítő drónok és a csapásmérő Lancetek közötti valós idejű adatátvitel lehetővé tette a „vadászat” automatizálását, ahol a drónok önállóan azonosítják a célokat, és a kezelő csak a végső jóváhagyást adja meg.
Ez a képesség alapjaiban változtatta meg az ellencsapás (counter-battery fire) dinamikáját. A hagyományos tüzérségi párbajok helyett az orosz erők egyre inkább a drónokra hagyatkoznak az ukrán lövegekmegsemmisítésében, ami gazdaságosabb és kisebb kockázattal jár. Az orosz tüzérség így mentesül a közvetlen párbaj alól, és fókuszálhat a gyalogsági támogatásra és az erődítmények rombolására.
Taktikai Adaptáció a Téli Hadjáratban (2025-2026)
A 2025-2026-os téli offenzíva során az orosz hadvezetés szakított a nagyszabású gépesített áttörésekkel. Ehelyett kis létszámú gyalogsági egységek (szivárgó csoportok) alkalmazására tértek át, amelyeket lokalizált, de rendkívül intenzív tüzérségi tűz támogat. A taktika lényege a „próba és megsemmisítés”:
Felderítés harccal: Kis gyalogsági kötelékek támadják az ukrán állásokat, hogy felfedjék a védelem tűzrendszerét.
Drónrajok és Termobarikus Csapások: Amint az ukrán védők tüzet nyitnak, a pozíciójukat felderítő drónok bemérik, majd TOS-1A vagy TOS-2 termobarikus rakéta-sorozatvetőkkel és FPV drónokkal semmisítik meg őket.
Inkrementális Előrenyomulás: Ez a módszer napi 15-70 méteres előrenyomulást tesz lehetővé, ami lassú, de folyamatos nyomást gyakorol a védőkre, megakadályozva azok rotációját és pihenését.
Bár ez a harcmodor rendkívül költséges – az orosz veszteségek a háború kezdete óta elérték az 1,2 milliót, és 2026 tavaszára a két oldal összesített veszteségei elérhetik a 2 milliót –, Moszkva a „tömeg” elvére alapozva bízik abban, hogy a méretbeli fölény végül győzelmet eredményez.
1.2. Ukrajna Válasza: Ipari Áttörés és Drón-Dominancia
Ukrajna, szembesülve az anyagi erőforrások korlátaival, a technológiai innováció és a vezetési struktúra átalakítása felé fordult.
A „Bohdana” Sikertörténete: Hazai Gyártás Rekordszinten
2026 januárjára Ukrajna tüzérségi képességei már nem kizárólag a nyugati segélyektől függenek. Volodimir Zelenszkij elnök bejelentése szerint a hazai fejlesztésű 2S22 Bohdana 155 mm-es önjáró löveg gyártása elérte a havi 40 darabot. Ez éves szinten közel 500 új löveget jelent, ami meghaladja számos európai NATO-tagállam teljes tüzérségi arzenálját. A gyártás decentralizálása és külföldre (partnerországokba) történő részleges kiszervezése biztosítja a folyamatosságot az orosz rakétacsapások ellenére is.
Drónok vs. Tüzérség: A Veszteségek Átrendeződése
A hadviselés jellege drámaian megváltozott: 2026 elején az ukrán hadsereg által használt pilóta nélküli eszközök (UAV) több mint 96%-a már hazai gyártású. Még beszédesebb adat, hogy az orosz harctéri veszteségek (személyi állomány és technika) közel 80%-át már nem a hagyományos tüzérség, hanem az FPV (First Person View) drónok okozzák. Ukrajna 2025 elejére elérte a havi 200 000 darabos FPV drón gyártási kapacitást, 2026-ra pedig évi 4 millió drón legyártását tűzte ki célul. Ez a „repülő tüzérség” váltja ki a drága és hiánycikknek számító 155 mm-es gránátokat a taktikai szintű célpontok ellen.
Az „Algoritmikus Front” és a Decentralizáció
A 2026 januárjában már élesben működő „Algoritmikus Front” doktrína célja, hogy a rendelkezésre álló kinetikus eszközöket (tüzérség, rakéták, drónok) egy egységes digitális hálózatba integrálja.
A Tüzérségi Vezetés Digitalizációja: A „Mission Control for Artillery” rendszer bevezetése lehetővé tette, hogy az ukrán parancsnokok ne földrajzi közelség, hanem stratégiai prioritás alapján osszák el a célokat.
Logisztikai Kihívások: A tüzérségi eszközök intenzív használata, különösen a maximális töltettel végrehajtott nagy távolságú lövések, a lövegcsövek gyors elhasználódásához vezetett. A dán kormány 2026 januárjában jelentette be, hogy jelentős mennyiségű tartalék lövegcsövet szerez be az ATMOS és Caesar rendszerekhez. A brit BAE Systems megállapodást kötött javítóbázisok létrehozására Ukrajnán belül, különösen az L119 Light Gun tarackok karbantartására.
2. A Globális Ipari Bázis Válsága: Termelés, Ellátási Láncok és Kémia
A tüzérségi lőszerek iránti kereslet globálisan meghaladja a gyártási kapacitásokat, létrehozva egy tartós „lőszerhiányt”, amely alapvetően befolyásolja a nyugati hatalmak stratégiai döntéshozatalát. 2026 januárjára nyilvánvalóvá vált, hogy a 2023-24-ben tett ígéretek jelentős része nem, vagy csak késedelmesen teljesül.
2.1. A 155mm-es Lőszergyártás Helyzete
Az Egyesült Államok Hadserege (US Army) eredetileg azt a célt tűzte ki, hogy 2025 októberére havi 100 000 darab 155mm-es gránátot gyárt, azonban a valós termelés 2026 januárjában még mindig csak havi 40 000 darab körül mozog. A késés oka elsősorban a gyártósorokhoz szükséges speciális szerszámgépek hiánya és az ellátási láncok töredezettsége. Az új célkitűzés szerint a havi 100 000 darabos szintet csak 2026 közepére érik el.
Európában a Rheinmetall és más gyártók (BAE Systems, Nammo, CSG) szintén küzdenek a kapacitásbővítéssel. Bár a Rheinmetall célja az évi 700 000 darabos gyártás elérése, a kontinens ipara még mindig nem képes teljesen kiváltani az amerikai szállításokat Ukrajna számára. A becslések szerint Európának mintegy 1000 milliárd dolláros beruházásra lenne szüksége ahhoz, hogy védelmi ipara teljesen önellátóvá váljon és pótolja az amerikai képességeket.
2.2. A Nitrocellulóz Szűk Keresztmetszete
A lőszergyártás egyik legkritikusabb, gyakran figyelmen kívül hagyott pontja a lőpor (hajítótöltet) alapanyagának, a nitrocellulóznak (NC) a hiánya. A nitrocellulóz előállításához szükséges gyapot-linters (rövid szálú gyapot) jelentős része Kínából származik, amely korlátozta az exportot, stratégiai nyomást gyakorolva ezzel a nyugati gyártókra.
Európában a nitrocellulóz iránti kereslet eléri az évi 20 000 tonnát, miközben a hazai gyártási kapacitás csupán 4 500–10 000 tonna között mozog. Ez a strukturális deficit arra kényszerítette a gyártókat, hogy új, „zöldmezős” beruházásokkal próbálják csökkenteni a függőséget, de ezek a gyárak csak 2026 végén vagy 2027-ben kezdhetik meg a termelést. A „kémiai szuverenitás” hiánya így közvetlen hatással van a harctéri tűzerőre.
2.3. Dél-Korea Felemelkedése: A „Demokrácia Arzenálja”
Miközben a nyugati ipar küzd a korlátokkal, Dél-Korea a globális tüzérségi piac meghatározó szereplőjévé lépett elő. A Hanwha Aerospace nemcsak kész rendszereket (K9, K239) exportál, hanem belépett az alapanyaggyártásba is az Egyesült Államok területén.
2026 januárjában a Hanwha Systems megállapodást kötött az amerikai hadsereggel a Pine Bluff Arsenal (Arkansas) területén lévő létesítmények bérléséről és fejlesztéséről. A vállalat 1,3 milliárd dolláros beruházással tervezi beindítani a hajtóanyagok és robbanóanyagok gyártását az USA-ban, ezzel „baráti partszélesítést” (friend-shoring) hajtva végre és enyhítve az amerikai ellátási lánc sérülékenységét. Ez a lépés jelzi, hogy az USA már nem képes egyedül fenntartani ipari bázisát, és szövetségesei ipari kapacitására szorul.
1. táblázat: Becsült havi 155mm-es lőszergyártási kapacitások (2026. január)
Megjegyzés: Az orosz adatok tartalmazzák a felújított készleteket, de az észak-koreai szállítások 2026 eleji feleződése komoly kihívást jelent számukra.
3. Az Egyesült Államok Hadseregének Modernizációja: A Poszt-ERCA Korszak
Az US Army tüzérségi modernizációs stratégiája 2026-ra drasztikus irányváltáson ment keresztül, miután 2024-ben törölték a nagy reményekkel indult ERCA (Extended Range Cannon Artillery) programot. A program kudarca – amelyet az 58-as kaliberhosszúságú cső kezelhetetlen kopása okozott – ráébresztette a vezetést, hogy a lőtávolság növelése nem mehet a megbízhatóság és a tűzgyorsaság rovására.
3.1. Az SPH-M Program és a 2026. Januári Bemutató
Az önjáró tarackok modernizálását célzó program (SPH-M) a hadsereg negyedik kísérlete az M109-es platform leváltására. 2026 januárjában a Yuma Proving Ground-on (Arizona) kritikus fontosságú teljesítmény-bemutató zajlik, ahol öt gyártó verseng a jövő tüzérségi rendszerének szállításáért.
A korábbi, kizárólag a lőtávolságra (70km+) fókuszáló követelmények helyett az új tender a tűzgyorsaságot, az autonómiát és a mobilitást („shoot-and-scoot”) helyezi előtérbe. A bemutatón részt vevő rendszerek:
Hanwha Defense USA (K9A2 Thunder): A dél-koreai rendszer az egyik fő esélyes. Teljesen automatizált toronnyal rendelkezik, amely csökkenti a személyzet létszámát, és tűzgyorsasága eléri a percenkénti 9-10 lövést. A rendszer már bizonyított harci körülmények között, és a gyártási kapacitás is biztosított.
American Rheinmetall Vehicles (RCH 155 vagy PzH 2000): Az RCH 155 (kerekes, Boxer alvázon) forradalmi képességgel bír: képes mozgás közben tüzet nyitni, ami drasztikusan növeli a túlélőképességet a drónokkal telített harctéren.
Elbit Systems USA (Sigma / Roem): Az izraeli fejlesztésű, teljesen automatizált, kerekes 155mm-es löveg nagy lőszerkapacitással és kiváló stratégiai mobilitással rendelkezik.
BAE Systems Bofors (Archer): A svéd Archer rendszer híres arról, hogy kevesebb mint 30 másodperc alatt képes tűzállást foglalni, tüzelni és elhagyni a helyszínt, ami ideális a modern ellencsapás elleni védekezésben.
General Dynamics Land Systems: Valószínűleg az M109 egy továbbfejlesztett változatával vagy egy új kerekes koncepcióval indul.
A 2026. januári bemutató célja annak felmérése, hogy a „Transformation in Contact” koncepció keretében melyik rendszer állítható hadrendbe a leggyorsabban, akár már 2030 előtt. A hadsereg tervei szerint a tesztek alapján 2026 folyamán további értékelési fázisok következnek.
3.2. Stratégiai Tüzérség: A Typhon Rendszer a Csendes-óceánon
Míg a taktikai tüzérség modernizációja késedelmekkel küzd, az US Army stratégiai szinten jelentős áttörést ért el. A Typhon fegyverrendszer (Strategic Mid-Range Fires), amely képes Tomahawk cirkálórakéták és SM-6 rakéták indítására szárazföldi járművekről, az indo-csendes-óceáni elrettentés központi elemévé vált.
2026 januárjában egy Typhon üteg továbbra is Japánban állomásozik a „Resolute Dragon” hadgyakorlatot követően. Ez a telepítés történelmi jelentőségű: a hidegháború vége óta először állomásoznak amerikai közepes hatótávolságú szárazföldi rakéták Japán területén. A rendszer képessé teszi a hadsereget arra, hogy akár 1600 km távolságból támadjon tengeri és szárazföldi célokat, közvetlen fenyegetést jelentve a kínai haditengerészetre és partmenti infrastruktúrára az Első Szigetlánc térségében.
Geopolitikai Hatások és Kínai Reakció: A Typhon jelenléte Japánban éles reakciót váltott ki Pekingből. A Kínai Külügyminisztérium „destabilizálónak” nevezte a lépést, és a régió biztonságát fenyegető tényezőként értékelte. Válaszul a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg (PLA) Rakétapapcsoksága 2026 januárjában kiterjedt hadgyakorlatokat hajtott végre a Tajvani-szorosban (Joint Sword gyakorlatok folytatása), amelyek során kifejezetten „ellenséges rakétabázisok” elleni csapásokat szimuláltak. Ez az eseménysorozat jelzi, hogy a tüzérség – a nagy hatótávolságú rakéták formájában – taktikai támogató fegyverből stratégiai geopolitikai eszközzé lépett elő.
4. Európai Újrafegyverkezés: Lengyelország mint Új Szárazföldi Nagyhatalom
Európa védelmi térképe 2026-ra átrajzolódott. Míg a nyugat-európai nemzetek (Németország, Franciaország) lassan növelik kapacitásaikat, addig Lengyelország egyedülálló sebességgel építi ki a kontinens legerősebb tüzérségi erejét.
4.1. A Lengyel Tüzérségi „Triád”
2026 januárjára a lengyel tüzérség beszerzési stratégiája három fő pillérre támaszkodik, amelyek a hazai, az amerikai és a dél-koreai ipar termékeit ötvözik:
Krab és K9 Thunder: A lengyel gyártású Krab (155mm) továbbra is a nehéz dandárok gerincét adja, de mellette folyamatosan érkeznek a dél-koreai K9A1 önjáró lövegek. A K9PL változat („Krab 2.0”) hazai gyártásának előkészítése is zajlik, ami hosszú távon biztosítja az ellátást.
HIMARS és Homar-K: Lengyelország vegyesen alkalmazza az amerikai M142 HIMARS-t és a koreai K239 Chunmoo rendszert (lengyel nevén Homar-K). A két rendszer integrációja a lengyel „Topaz” tűzvezető rendszerbe biztosítja az interoperabilitást.
Lőszerfüggetlenség: 2026 januárjának egyik legfontosabb híre volt, hogy Lengyelország szerződést kötött több mint 10 000 darab CGR-080 (239mm-es) rakéta hazai gyártására a Homar-K rendszerhez. Ez a lépés stratégiai autonómiát biztosít Varsónak, csökkentve a függőséget a tengerentúli szállításoktól válsághelyzetben.
4.2. A „SAN” Drónelhárító Fal
A lengyel vezetés felismerte, hogy a modern tüzérség legfőbb ellensége a drón. A tüzérségi eszközök védelme érdekében 2026. január 30-án Varsó aláírt egy történelmi, 4,2 milliárd dollár értékű szerződést a „SAN” integrált drónelhárító rendszer kiépítésére.
A SAN nem csupán elszigetelt zavaróberendezések halmaza, hanem egy többrétegű, országos védelmi hálózat („fal”), amely mintegy 700 járművet, 18 üteget és 52 tűzszakaszt foglal magában. A rendszer radarokat, akusztikus szenzorokat, elektronikai hadviselési eszközöket és kinetikus effektorokat (pl. 35mm-es gépágyúk programozott lőszerrel) integrál. Ez a NATO első olyan átfogó programja, amely kifejezetten a „tömeg-precíziós” drónfenyegetés ellen irányul, és célja a kritikus infrastruktúra, valamint a tüzérségi összpontosítások védelme az orosz Lancetekhez hasonló eszközöktől.
5. Műveletek a Közel-Keleten: Precizitás a Komplexitásban
Miközben Ukrajnában a mennyiségi hadviselés dominál, a Közel-Keleten az Izraeli Védelmi Erők (IDF) a tüzérség egy másik arcát mutatják: a sebészi pontosságot sűrűn lakott és komplex terepen.
5.1. Az „Iron Sting” és a Városi Harc
2026 januárjában az IDF műveletei Libanonban és Gázában az „Iron Sting” (Vasfullánk) 120mm-es precíziós aknavető lőszer tömeges alkalmazását mutatják. Ez a lézeres és GPS-irányítású lövedék lehetővé teszi a gyalogsági parancsnokok számára, hogy méteres pontossággal semmisítsenek meg célokat – például rakétaindító állásokat vagy épületek közé rejtett parancsnoki pontokat – anélkül, hogy járulékos károkat okoznának a civil infrastruktúrában.
Az IDF 2026 januárjában kiterjedt csapásokat hajtott végre a Hezbollah újraszerveződő tüzérségi parancsnoki struktúrája ellen Dél-Libanonban. A műveletek során, amelyeket drónok támogattak, sikerült likvidálni a Hezbollah tüzérségi parancsnokait és megsemmisíteni fegyverraktárakat a Litani folyótól északra. A precíziós aknavetők alkalmazása lehetővé tette a harcot olyan területeken is, ahol a hagyományos tüzérség vagy a légierő alkalmazása politikai vagy humanitárius okokból korlátozott lett volna.
5.2. Fenntarthatóság és Logisztika
A precizitás ellenére a tűzcsapások volumene továbbra is magas. A jelentések szerint 2026 januárjában az IDF több mint 1600 tüzérségi és légi csapást hajtott végre Libanonban. A műveleti tempó fenntartása érdekében az Izraeli Védelmi Minisztérium 2026 januárjában 183 millió dolláros szerződést írt alá az Elbit Systems vállalattal a tüzérségi és harckocsi-lőszerek pótlására. Ez ismételten rámutat arra a globális tendenciára, hogy még a high-tech, aszimmetrikus konfliktusokban is elengedhetetlen a megfelelő ipari háttér és a lőszerkészletek folyamatos utánpótlása.
6. Technológiai Határok és Jövőbeli Doktrínák
6.1. Ellencsapás: A Radar Alkonyát a Drónok Kora Követi?
A tüzérségi felderítő radarok (mint az amerikai AN/TPQ-36 vagy az európai COBRA) évtizedekig uralták az ellencsapás (counter-battery) területét. Az ukrajnai háború azonban megmutatta ezen rendszerek sebezhetőségét. Az aktív radarsugárzás azonnal felfedi a radar pozícióját az ellenséges elektronikai felderítés számára, amit gyakran követ egy precíziós rakétacsapás.
Ennek következtében 2026-ra mind az orosz, mind az ukrán erők elmozdultak a „passzív” felderítés irányába. Ez magában foglalja a kiterjedt akusztikus szenzorhálózatokat és a folyamatos drónos megfigyelést. Ugyanakkor Ukrajna, felismerve a radarok gyorsaságának előnyét (amelyek még mindig gyorsabban észlelik a ballisztikus pályát, mint a drónok), saját fejlesztésű, az AN/TPQ-36-hoz hasonló radarrendszert fejleszt, hogy redundanciát biztosítson a rendszerben.
6.2. Mesterséges Intelligencia a Vezetésben
A „Parancsnoki Pontok Temetője” kifejezés vált elterjedtté a statikus vezetési pontok sebezhetőségének leírására. A modern hadviselésben a nagy, antennákkal teli sátorvárosok percek alatt megsemmisülnek. A túlélés kulcsa a decentralizáció és a mesterséges intelligencia (MI) alkalmazása. Az MI-asszisztensek képesek átvenni a törzstisztek munkájának egy részét (pl. logisztikai számítások, célanalízis), lehetővé téve kisebb, mobilabb parancsnokságok működését, amelyek nehezebben felderíthetők. Az ukrán „Algoritmikus Front” ennek a trendnek az előfutára.
7. Következtetések és Kilátások
2026 januárjában a tüzérség állapota három átfogó trend mentén írható le:
Ipari Törékenység: A Nyugat technológiai fölénnyel rendelkezik, de volumetrikus gyártási kapacitása elmarad az Oroszország–Kína–Észak-Korea tengelyétől. A termelés felfuttatására tett erőfeszítések valósak, de lassabbak, mint az ukrajnai fogyasztás üteme. A nitrocellulóz-ellátás biztonsága kritikus stratégiai kérdéssé vált.
A Rejtőzködés Vége: A harctér transzparenssé vált. A tüzérségi egységek többé nem bújhatnak el; vagy folyamatosan mozogniuk kell („shoot-and-scoot”), vagy sűrű aktív/passzív drónelhárító ernyő (mint a lengyel SAN) védelme alatt kell működniük.
Tűzrendszer mint Hálózat: A lövegcső már nem a súlypont. A hálózat – a szenzor, az adatkapcsolat, az algoritmus és a lövedék – maga a fegyverrendszer. A haditengerészet és a légierő egyre inkább integrálódik a szárazföldi tüzérségi architektúrába (pl. Typhon), elmosva a fegyvernemek közötti határokat.
A 2026. januári események – az amerikai SPH-M tesztek, a Typhon telepítése, a lengyel légvédelmi szerződés és a donbászi felőrlő harcok – együttesen azt jelzik, hogy a tüzérség továbbra is a „Háború Istene”, de templomát szilíciumból, szenzorokból és drónokból építették újjá. Ebben az új korszakban nem a legnagyobb ágyúkkal rendelkező nemzet, hanem a legjobban integrált „Felderítő-Tűzrendszert” működtető fél fog győzedelmeskedni.
Melléklet: Részletes Adatok
2. táblázat: Az US Army SPH-M Programjának Jelöltjei (2026. januári bemutató)
3. táblázat: Lengyel Tüzérségi Beszerzések Státusza (2026. január)
4. táblázat: Kulcsfontosságú Regionális Események Idővonala (2025. dec. - 2026. jan.)
2025. dec. 17.: Putyin elnök bejelenti az orosz stratégiai kezdeményezés átvételét a teljes frontvonalon.
2025. dec. 24.: Jelentések megerősítik az integrált „drón-tüzérség” doktrína standardizálását Ukrajnában.
2026. jan. 1.: Kína masszív hadgyakorlatot kezd Tajvan körül az amerikai tevékenységekre válaszul.
2026. jan. 19.: Izrael 183 millió dolláros lőszerpótlási szerződést köt az Elbit Systems-szel.
2026. jan. 21.: Az US Army bejelenti a 2026. januári SPH-M bemutatót 5 gyártó részvételével.
2026. jan. 24.: Oroszország kombinált rakéta/drón csapást mér az ukrán energiahálózatra.
2026. jan. 30.: Lengyelország aláírja a 4,2 milliárd dolláros „SAN” drónelhárító szerződést.
2026. jan. 30.: A Hanwha Systems bérbe veszi a Pine Bluff Arsenal létesítményét az USA-ban.
2026. jan. 31.: Ukrán Bohdana önjáró lövegek havi gyártása eléri a 40 darabot.
Megjegyzés a forrásokhoz: Minden információ a biztosított kutatási anyagokból származik. Az elemzés ezeket a diszkrét adatpontokat szintetizálja egy koherens műveleti képpé. A hivatkozások formátumban vannak jelölve.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése