2S5 Giacint-S: Mítosz és Valóság az Ukrán Harctéren (2024–2026)

Készítette Borsi Miklós

Forrás : Nyílt forrású (OSINT) adatokon alapuló szakértői elemzés

https://borsifeletuzer.blogspot.com/2026/02/2s5-giacint-s-mitosz-es-valosag-az.html

Bevezetés: A "Szovjet Mesterlövész" Legendáriuma és a Modern Háború Realitása

A hidegháború utolsó évtizedeiben a Szovjetunió katonai doktrínája egy olyan tüzérségi eszköz kifejlesztését követelte meg, amely képes a NATO taktikai nukleáris hordozóeszközeinek és nagy hatótávolságú tüzérségének semlegesítésére, még mielőtt azok csapást mérhetnének a Varsói Szerződés páncélos ékeire. Ebből a stratégiai kényszerből született meg a 2S5 Giacint-S (nyugati kódnevén M1981), egy 152 mm-es önjáró löveg, amely évtizedeken át a szovjet, majd az orosz tüzérség "hosszú karjaként" élt a katonai köztudatban. A rendszer köré épült mítosz egy legyőzhetetlen, sebészi pontosságú, nagy hatótávolságú pusztítót festett le, amely képes "lőni és eltűnni" (shoot-and-scoot), mielőtt az ellenség reagálhatna.

Azonban a 2022-ben kezdődött, majd 2024, 2025 és 2026 folyamán elhúzódó anyagháború Ukrajnában kíméletlenül szembesítette ezt a mítoszt a 21. századi harcmező valóságával. A drónok által dominált légtér, a precíziós ellencsapások és az ipari méreteket öltő lőszer- és alkatrészhiány alapjaiban rengették meg a Giacint-S státuszát. Ez a jelentés kimerítő részletességgel vizsgálja a rendszer technikai és harcászati evolúcióját – vagy inkább degradációját – az elmúlt három év tükrében. Feltárjuk, hogyan vált a "tüzérségi mesterlövészből" egy földbe ásott, statikus célponttá, hogyan kényszerítette rá az orosz hadiipart a kannibalizációra az 1993-ban leállított gyártósorok hiánya, és hogyan született meg a kényszer szülte hibrid utód, a kerekes 2S44 Giacint-K, mint a túlélés utolsó esélye.

A jelentés nem csupán a technikai paraméterek száraz felsorolása; mélyfúrást végez az orosz tüzérségi doktrína összeomlásának és kényszerű átalakulásának folyamatába, ahol a "valóság" már nem a technológiai fölényről, hanem a puszta logisztikai túlélésről szól.

1. Fejezet: A Mítosz Technológiája – Tervezési Filozófia és Eredeti Képességek

A 2S5 Giacint-S megértéséhez vissza kell nyúlnunk a tervezőasztalhoz, ahol a szovjet mérnökök nem a mai felőrlő háborúra, hanem egy gyors lefolyású, nukleáris elemekkel tarkított közép-európai konfliktusra optimalizálták az eszközt.

1.1. A 2A37 Löveg: Ballisztikai Csoda és Átok

A rendszer szíve a 152 mm-es 2A37 (GRAU-kód) löveg, amely alapvetően különbözik a szélesebb körben elterjedt 2S3 Akácija vagy 2S19 Mszta-S lövegeitől.

Nagy Torkolati Sebesség: A lövegcső L/54-es kaliberhossza és a megerősített zárszerkezet lehetővé tette a 945 m/s-os torkolati sebesség elérését a standard OF-29 repesz-romboló gránáttal. Ez a sebesség volt a kulcsa a "mítosznak": a laposabb röppálya és a rövidebb repülési idő elméletileg nagyobb pontosságot és nehezebb elfoghatóságot biztosított.
Hatótávolság: A rendszer maximális lőtávolsága hagyományos lőszerrel 28,4 km, míg rakéta-póthajtású (RAP) lövedékekkel elérheti a 37-40 km-t. A hidegháború idején ez a paraméter biztosította a NATO tüzérséggel szembeni fölényt, lehetővé téve a szovjet parancsnokok számára, hogy a frontvonal mögötti biztonságos távolságból mérjenek csapást.
Egyedi Lőszerkészlet: A Giacint egyik legnagyobb logisztikai átka, amely 2025-re végzetessé vált, a különleges lőszerigény. Ellentétben a Mszta-S vagy a D-20 tarackokkal, a 2S5 nem a szabványos 152 mm-es lőszereket tüzelei, hanem speciális, osztott lőszereket (lövedék és hajítótöltet külön). Ez azt jelenti, hogy a 2S5 nem táplálható a hatalmas mennyiségben rendelkezésre álló "buta" tüzérségi készletekből, hanem saját gyártósorokat és logisztikai láncot igényel.

1.2. A GM-123 Alváz és a Védettség Hiánya

A mobilitást a GM-123 lánctalpas alváz biztosította, amelyet eredetileg az SA-4 Krug légvédelmi rakétarendszerhez fejlesztettek ki. Bár papíron 62 km/h sebességre képes úton, és 25 km/h-ra terepen , a rendszer legkritikusabb gyengesége a torony hiánya.

Nyitott Küzdőtér: A nagy teljesítményű löveg visszarúgásának kezelése és a súlycsökkentés érdekében a tervezők elhagyták a zárt tornyot. A személyzet (az irányzót kivéve) tüzelés közben a járművön kívül, vagy a nyitott küzdőtérben, teljesen védtelenül tartózkodik. Ez a kialakítás a nukleáris harcmezőn, ahol a sugárzás elleni védelem volt a prioritás (a jármű belseje hermetikusan zárható menet közben), elfogadható kompromisszumnak tűnt. A repeszekkel és drónokkal telített modern ukrán harctéren azonban ez a "tervezési sajátosság" halálos ítéletté vált.
Telepítési Idő: A löveg tűzkésszé tétele mintegy 3 percet vesz igénybe, mivel a hatalmas hátsó támasztó ásót le kell engedni és be kell ágyazni a talajba a visszarúgás elnyelésére. A modern tüzérségi párbajokban, ahol az ellenséges radarok másodperceken belül bemérik a lövést, a 3 perces rögzített pozíció a túlélés matematikai esélyét a nullához közelíti.

1.3. A Nukleáris Árnyék

A "Giacint" név virágos konnotációja mögött (Jácint) a szovjet hadsereg egyik legpusztítóbb képessége rejtőzött: a 0,1–2 kilotonnás hatóerejű taktikai nukleáris töltetek célba juttatása. A mítosz része volt a félelem, amelyet ez a képesség keltett. 2024-re azonban ez a funkció irrelevánssá vált, és a rendszernek hagyományos tüzérségi eszközként kellett helytállnia egy olyan háborúban, ahol a mennyiség és a túlélőképesség felülírta a speciális töltetek hordozásának igényét.

2. Fejezet: Az Attríció Évei – A Valóság Arculcsapása (2024–2025)

Ahogy az orosz-ukrán háború a manőverező szakaszból a felőrlő állóháborúba lépett át, a 2S5 Giacint-S rendszerek teljesítménye drámai zuhanást mutatott. A 2024-es és 2025-ös évek adatai alapján a rendszer technikai és harcászati korlátai nem csupán nyilvánvalóvá váltak, hanem a flotta jelentős részének elvesztéséhez vagy harcképtelenné válásához vezettek.

2.1. A Csőkopás és a Pontosság Elvesztése

A 2A37 löveg nagy torkolati sebessége extrém terhelést jelent a huzagolásra. A békeidőben elfogadható élettartam a háborús intenzitás mellett pillanatok alatt elfogyott.

A "Sörétes Puska" Effektus: Jelentések szerint a túlhasznált csövek miatt a lövegek szórása (CEP - Circular Error Probable) 2025-re drasztikusan megnőtt. A "mesterlövész" puska helyett a Giacint-S egyfajta területtűz-fegyverré degradálódott. A kopott huzagolás miatt a lövedék nem tömít megfelelően a csőben (obturation failure), ami gázszivárgáshoz, sebességcsökkenéshez és a röppálya kiszámíthatatlanságához vezet.
Csőrobbanások: 2024 júniusában és későbbi időszakokban is több fotó és videó került nyilvánosságra felrobbanó Giacint csövekről. Ezeket az incidenseket szakértők a csőfáradás és az alacsony minőségű lőszerek kombinációjának tulajdonítják.
Észak-Koreai Lőszerek Hatása: Az orosz tüzérség lőszeréhségét 2024-től kezdődően jelentős részben észak-koreai importból fedezték. A beszámolók szerint ezeknek a lőszereknek a lőporöltetei minőségileg ingadozóak, gyakran eltérő égési sebességgel rendelkeznek, ami a nagynyomású 2A37 löveg esetében végzetes túlnyomást vagy csőben ragadást eredményezett.

2.2. Vizuálisan Megerősített Veszteségek és Elemzésük

A nyílt forráskódú hírszerzés (OSINT), különösen az Oryx és a WarSpotting adatai alapján a Giacint-S veszteségek 2026 elejére jelentős mértéket öltöttek, bár a pontos számok meghatározása a harctéri taktikák változása miatt nehezebbé vált.

Veszteség Típusa	Elemzés és Kontextus
Megsemmisült (Destroyed)	A veszteségek legnagyobb hányada. Fő okok: FPV drónok közvetlen találata a nyitott küzdőtérben tárolt lőporra, valamint a nyugati precíziós tüzérség (HIMARS, Excalibur) ellencsapásai.
Zsákmányolt (Captured)	Különösen a 2022-es harkivi ellentámadás során került ukrán kézre 5 működőképes példány lőszerrel együtt. Ezek vizsgálata értékes adatokat szolgáltatott a NATO számára a rendszerek elavultságáról és karbantartási hiányosságairól.
Sérült/Elhagyott	A sérült példányok gyakran javíthatatlanná válnak a speciális alkatrészek hiánya miatt. A harctéren elhagyott eszközök sokszor üzemanyaghiány vagy mechanikai meghibásodás miatt váltak veszteséggé.

Összesített Veszteségek (Becslés): Bár az Oryx listája konzervatív és csak a vizuális bizonyítékokra támaszkodik (amely 2026 februárjáig több tucat példányt sorol fel), a valós veszteségek, beleértve a csőkopás miatti selejtezést, valószínűleg a flotta 30-40%-át is meghaladhatják.

2.3. A "Földalatti" Tüzérség Taktikája (2025)

A 2025-ös év egyik legszembetűnőbb taktikai innovációja – vagy inkább devolúciója – a Giacint-S "beásása" volt.

A Mobilitás Feladása: Mivel a 2S5 nem rendelkezik páncélzattal a felülről érkező drónok ellen, és a "cope cage" (csirkeketrrec) felszerelése akadályozná a löveg működését, az orosz kezelőszemélyzet radikális lépésre szánta el magát. A lövegeket mély gödrökbe ássák, földművekkel véve körül őket, így gyakorlatilag bunkerré alakítják a járművet.
Statikus Célpontok: Ez a módszer védelmet nyújt a vízszintes repeszek ellen, de teljesen feláldozza a mobilitást. A "Self-Propelled" (önjáró) jelző értelmét veszti; a Giacint-S egy nehezen mozdítható, rögzített tüzelőállássá válik. Ez a taktika beismerése annak, hogy az orosz légvédelem és elektronikus hadviselés képtelen megvédeni a mozgó tüzérséget a drónrajoktól.
Túlélés vs. Hatékonyság: Bár a beásás növeli a túlélési esélyt az első csapásnál, lehetetlenné teszi a gyors pozícióváltást az ellencsapás (counter-battery fire) elkerülésére. Ez egy "mindent vagy semmit" játék, ahol a személyzet arra fogad, hogy a rejtőzködés elég lesz a túléléshez.

3. Fejezet: Ipari Összeomlás és Logisztikai Krízis

A 2025-ös és 2026-os évek során az orosz tüzérség legnagyobb ellensége nem az ukrán hadsereg, hanem a saját ipari bázisának hiányosságai voltak. A "végtelen szovjet tartalékok" mítosza itt ütközött a legkeményebben a valósággal.

3.1. Az 1993-as Gyártásleállás Következményei

A legkritikusabb probléma, amely a Giacint rendszerek sorsát megpecsételte, hogy a 2A36/2A37 lövegek gyártását Oroszországban már 1993-ban leállították.

Pótolhatatlan Veszteség: Ellentétben a Mszta-S 2A64-es lövegével, amelyet a mai napig gyártanak, minden egyes elkopott vagy megsemmisült Giacint cső végleges veszteség. Nincs új gyártás, nincs utánpótlás a gyárból.
Kannibalizáció: A fenntartás egyetlen módja a "kannibalizáció". Az orosz hadsereg a raktárakban lévő vontatott 2A36 Giacint-B lövegeket szedi szét, hogy azok csöveit szerelje fel az önjáró 2S5 alvázakra, illetve az új 2S44 járművekre.
A Raktárak Kiürülése: OSINT elemzések szerint 2026 elejére a tárolt tüzérségi eszközöknek már csak mintegy 36%-a maradt meg a raktárakban. A jelentések szerint a raktárak tele vannak "cső nélküli" alvázakkal, ami vizuális bizonyítéka a kétségbeesett alkatrész-kinyerésnek.

3.2. Lőszerrendelési Anomáliák (2024 vs 2025)

A lőszerbeszerzési dokumentumok árulkodóak a rendszer jövőjét illetően.

Csökkenő Rendelések: Míg az általános 152 mm-es lőszerek (pl. Mszta-S számára) rendelésállománya 2025-ben több mint 30%-kal nőtt, addig a Giacint rendszerekhez való OF-29 lőszer rendelése 4,8%-kal csökkent (200 000 darabra).
Stratégiai Jelzés: Ez a csökkenés egyértelműen jelzi, hogy az orosz vezérkar számol a Giacint flotta drasztikus fogyásával. Nem rendelnek lőszert olyan fegyverekhez, amelyek a következő évben már nem lesznek hadrafoghatóak a csőhiány miatt.

4. Fejezet: A Kényszer Szülte Hibrid – A 2S44 Giacint-K (2025–2026)

A 2S5 elöregedése és sebezhetősége, valamint a 2S43 Malva elégtelen hatótávolsága 2025-ben egy új, "Frankenstein-megoldás" megjelenéséhez vezetett: a 2S44 Giacint-K-hoz. Ez a rendszer a modern orosz hadiipar paradoxona – új csomagolás, régmúlt technológia.

4.1. Fejlesztési Kényszer és a Malva Kudarca

A 2S43 Malva, Oroszország első kerekes önjáró lövege, a 2A64 löveggel volt felszerelve, amelynek 24 km-es hatótávolsága elégtelennek bizonyult a nyugati rendszerekkel szemben. A megoldás kézenfekvő volt: a Malva 8x8-as BAZ-6910-es alvázára ráépíteni a nagyobb teljesítményű, de elavult 2A36 Giacint-B löveget.

4.2. A 2S44 Giacint-K Műszaki Jellemzői és Korlátai

Mobilitás: A kerekes alváz elméletileg jobb stratégiai mobilitást és gyorsabb pozícióváltást tesz lehetővé ("shoot-and-scoot"), mint a lánctalpas 2S5. A közúti sebesség és az üzemanyag-hatékonyság javult.
Fegyverzet: A rendszer ugyanazt az 1970-es évekbeli 2A36 löveget használja, mint a 2S5. Ez azt jelenti, hogy a 2S44 nem egy új gyártású fegyver, hanem a raktári készletek újrahasznosítása. A 30,5 km-es (RAP-pal nagyobb) hatótávolság versenyképesebb, mint a Malváé, de a csőellátás problémája itt is fennáll.
Védettség Hiánya: A 2S44 – akárcsak elődje – nem rendelkezik zárt toronnyal. A löveg kiszolgálása továbbra is nyílt térben történik, így a kezelőszemélyzet ugyanúgy ki van téve a dróntámadásoknak és a repeszeknek. A 2026 februárjában történt incidens, ahol az ukrán különleges erők egy "ritka Malva/Giacint-K" rendszert semmisítettek meg, bebizonyította, hogy a kerekes alváz nem nyújt immunitást; a repeszhatás súlyosan megrongálta a nyitott mechanikát.

4.3. Gyártási Célok 2026-ra

A tervek szerint Oroszország 2026-ban mindössze 36 darab 2S44 legyártását tűzte ki célul. Ez a rendkívül alacsony szám jelzi, hogy nem tömeggyártásról van szó, hanem a rendelkezésre álló, még használható 2A36 csövek végső hasznosításáról. A rendszert olyan elit egységekhez vezényelték, mint a 238. Gárda Tüzérdandár , próbálva fenntartani a modernizáció látszatát.

5. Fejezet: Összehasonlító Elemzés – Kelet vs. Nyugat (és Ukrajna)

A 2025-2026-os harctéri tapasztalatok alapján a Giacint-S és K változatok teljesítményét összevethetjük a közvetlen ellenfelekkel. Az eredmények megdöbbentőek: az orosz "hosszú kar" mára rövidebb lett, mint az ellenfél hazai fejlesztésű eszközei.

5.1. Giacint vs. 2S22 Bohdana (Ukrajna)

Az ukrán fejlesztésű, teherautó-alvázra szerelt Bohdana (különösen a 3.0-ás és 4.0-ás verziók) a háború egyik legnagyobb meglepetése.

Hatótávolság: Míg a Giacint maximális lőtávolsága RAP lőszerrel 37-40 km körüli (de a gyakorlatban a kopott csövek miatt kevesebb), addig a Bohdana a szabványos 155 mm-es NATO lőszerrel eléri a 40-42 km-t, speciális lőszerrel pedig az 50-60 km-t.
Pontosság: Ukrán tüzérek beszámolói szerint a Bohdana pontossága vetekszik a német PzH 2000-ével, gyakran már a második lövéssel találatot ér el. Ezzel szemben a Giacint a "sörétes puska" effektus miatt lényegesen több lőszert igényel ugyanahhoz a hatáshoz.
Logisztika: A Bohdana mögött ott áll a teljes nyugati lőszergyártás (155 mm), míg a Giacint egy zsugorodó, egyedi készletre támaszkodik.

5.2. Giacint vs. NATO Rendszerek (Archer, PzH 2000, CAESAR)

Az alábbi táblázat szemlélteti a technológiai szakadékot 2026-ban:

Jellemző	2S5 Giacint-S / 2S44 Giacint-K	PzH 2000 (Németország)	Archer (Svédország)	CAESAR (Franciaország)
Kaliber	152 mm (2A37)	155 mm (L52)	155 mm (L52)	155 mm (L52)
Max. Lőtáv (Base Bleed)	~28,4 km	~40 km	~40 km	~40 km
Max. Lőtáv (Excalibur/VLAP)	~37 km	>50-60 km	>50-60 km	>50 km
Automatizálás	Manuális / Félautomata (lassú)	Teljesen automata	Teljesen automata	Félautomata
Védettség	Nincs (Nyitott)	Teljes toronypáncélzat	Távirányított torony (Zárt kabin)	Páncélozott kabin
Tűzkész állapot elérése	~3 perc	< 30 másodperc	< 20 másodperc	< 60 másodperc
MRSI Képesség*	Nincs	Van (5 lövedék)	Van (6 lövedék)	Korlátozott

*MRSI: Multiple Round Simultaneous Impact (Több lövedék egyidejű becsapódása)

A táblázatból kiolvasható, hogy a Giacint legnagyobb hátránya nem is a lőtávolság, hanem az automatizálás és a gyorsaság hiánya. Az Archer képes megállni, leadni egy sorozatot és elindulni, mielőtt az első gránát becsapódna. A Giacintnak ehhez percekre van szüksége, ami a drónok korában végzetes.

6. Fejezet: Stratégiai Kilátások és Következtetések

6.1. Az Orosz Tüzérségi Doktrína Zsákutcája

A 2S5 és a 2S44 története rávilágít az orosz tüzérségi doktrína alapvető válságára. A tömegtüzérségre (mass artillery) épülő stratégia összeomlott a precíziós hadviselés és a logisztikai korlátok súlya alatt. A mennyiség már nem képes ellensúlyozni a minőségi hátrányt, ha a mennyiséget nem lehet eljuttatni a célhoz a drónok miatt, vagy ha a csövek kopása miatt a mennyiség nem talál célt.

6.2. A "Koalicija" Hiánya

A Giacint leváltására tervezett 2S35 Koalicija-SV, amely papíron minden nyugati rendszert felülmúlna, 2026-ban sem jelent meg tömegesen a harctéren. Ennek hiányában az orosz hadsereg kénytelen a 40 éves technológiát "újracsomagolni" a 2S44 formájában. Ez nem modernizáció, hanem krízismenedzsment.

6.3. Összegzés: A Mítosz Vége

A 2S5 Giacint-S története 2024 és 2026 között a mítoszrombolás krónikája.

Mítosz: A Giacint egy sebezhetetlen mesterlövész.
Valóság: A Giacint egy lassú, védtelen célpont, amelyet a túlélés érdekében földbe kell ásni, megfosztva mozgékonyságától.
Mítosz: A végtelen szovjet raktárkészlet.
Valóság: A raktárak kiürültek, a működőképes csövekért múzeumi darabokat és vontatott lövegeket kell szétszerelni.
Jövőkép: A 2S5 lassan eltűnik a harctérről, átadva helyét a kisebb számú 2S44-nek és a tömegesebb, de rövidebb hatótávú Mszta-S-nek. A "hosszú kar" szerepét Oroszország kénytelen lesz más eszközökkel (pl. drónok, rakéták) pótolni, mert a csöves tüzérség terén a technológiai és ipari hátrány 2026-ra behozhatatlanná vált.

Az ukrán harcmező bebizonyította, hogy a 20. század közepének technológiája, bármilyen félelmetes volt is egykor papíron, nem képes adaptálódni a 21. század transzparens, adatvezérelt és drónokkal telített hadviseléséhez. A "Jácint" elhervadt, és a helyén csak rozsdásodó acél és felásott föld maradt.

Jelentés státusza: VÉGLEGES / NYÍLT FORRÁSÚ HÍRSZERZÉS (OSINT)