A 2S19 Mszta-Sz (Msta-S) 152 mm-es Önjáró Tarack és Fejlesztéstörténete
A 2S19 Mszta-Sz (Msta-S) 152 mm-es Önjáró Tarack és Fejlesztéstörténete
Forrás : Nyílt forrású (OSINT) adatokon alapuló szakértői elemzés
Készítette : Borsi Miklós
https://borsifeletuzer.blogspot.com/2026/02/a-2s19-mszta-sz-msta-s-152-mm-es-onjaro.html
Vezetői Összefoglaló
A 2S19 Mszta-Sz (NATO-kódnevén M1990 „Farm”, GRAU-kód: 2S19) a szovjet, majd az orosz tüzérségi erők egyik legmeghatározóbb nehéztüzérségi rendszere, amely az 1980-as évek végén jelent meg válaszként a hidegháború tüzérségi kihívásaira. A 152,4 mm-es űrméretű, lánctalpas alvázra épített önjáró löveg fejlesztését az Uraltranszmas (Uraltransmash) vezette, azzal a céllal, hogy leváltsa az elavulóban lévő 2S3 Akácija és 2S5 Giacint-Sz rendszereket, valamint ellensúlyozza az új generációs NATO tüzérségi eszközöket, mint az amerikai M109A6 Paladin vagy az európai SP-70 projekt. A rendszer tervezési filozófiája egyedülálló hibrid megoldáson alapul: a szovjet harckocsigyártás két domináns ágának, a T-72 és a T-80 harckocsiknak a komponenseit ötvözi a maximális megbízhatóság, a logisztikai egységesítés és a tűzvezetési stabilitás érdekében.
Jelen jelentés kimerítő részletességgel tárgyalja a fegyverrendszer fejlesztésének teljes történeti ívét a „Ferma” projekttől napjainkig, a műszaki paraméterek mélyreható elemzését, a tűzvezető rendszerek evolúcióját az analóg optikai eszközöktől a modern digitális ASUNO-M rendszerig, valamint a harci alkalmazás tapasztalatait a csecsenföldi háborúktól az orosz-ukrán konfliktus legintenzívebb szakaszaiig. Különös figyelmet szentelünk a rendszer modernizációs lépcsőfokainak (2S19M1, 2S19M2), az exportváltozatoknak, valamint a legújabb, a harctéri kényszer szülte hibrid megoldásoknak, mint például az ukrán „FrankenMsta”. Az elemzés kitér a speciális lőszertípusok, köztük a lézervezérlésű Krasznopol és a rádióelektronikai zavaró lövedékek taktikai alkalmazására is, feltárva a rendszer helyét a modern hálózatalapú hadviselésben.
1. Fejlesztéstörténet és Doktrinális Háttér
1.1 A Szovjet Tüzérségi Doktrína Válsága és a „Ferma” Projekt
Az 1970-es évek végére a Szovjetunió tüzérségi fölénye, amely a második világháború óta a Vörös Hadsereg egyik alappillére volt, erodálódni kezdett. A nyugati haderők megkezdték az áttérést a nagyobb hatótávolságú, 39-es és később 52-es kaliberhosszúságú, 155 mm-es rendszerekre, valamint bevezették a fejlett tűzvezető számítógépeket és a kazettás lőszereket. A szovjet hadosztálytüzérség gerincét alkotó 2S3 Akácija, bár megbízható és robusztus eszköz volt, lőtávolságában (hagyományos lőszerrel kb. 17 km) és tűzgyorsaságában kezdett elmaradni a követelményektől. A hadsereg vezetése felismerte, hogy a manőverező gépesített egységek támogatásához egy olyan új rendszerre van szükség, amely képes mélységi csapásmérésre, gyors tűzkiváltásra és a „shoot-and-scoot” (lőj és fuss) taktika alkalmazására a túlélőképesség növelése érdekében.
A fejlesztési program hivatalosan 1980-ban indult el a Szovjetunió Minisztertanácsának rendelete alapján, „Ferma” (Farm) fedőnéven.
1.2 A Prototípus Fázis: Az „Ob'yekt 316” Kialakítása
A tervezési fázis egyik legkritikusabb döntése a megfelelő hordozóplatform kiválasztása volt. A szovjet ipar ekkoriban párhuzamosan gyártotta a T-64, T-72 és T-80 harckocsikat, ami bár logisztikai nehézségeket okozott, a tervezők számára széles választékot biztosított a kipróbált komponensekből. Az új önjáró löveg prototípusa, amely az „Ob'yekt 316” (316-os objektum) gyári jelölést kapta, egy pragmatikus mérnöki kompromisszum eredménye lett.
A tervezők elvetették a tisztán T-72-es vagy tisztán T-80-as alváz használatát, és helyette egy hibrid megoldást választottak:
A futómű eredete: A T-80 harckocsi futóművét és felfüggesztési rendszerét választották alapul.
A meghajtás eredete: Bár a futómű a T-80-asból származott, a mérnökök elvetették a gázturbina alkalmazását, mivel az rendkívül magas üzemanyag-fogyasztással és karbantartási igénnyel járt volna, ami egy tüzérségi eszköznél – amely gyakran hosszú ideig áll egy helyben járó motorral a tűzvezető rendszerek energiaellátása miatt – nem volt gazdaságos. Helyette a T-72 harckocsikban már bizonyított, megbízható és egyszerűbb karbantartású V-84A dízelmotort integrálták a motortérbe.
Az Ob'yekt 316 fejlesztése során több alternatívát is megvizsgáltak, köztük egy nyitott tornyos változatot és egy teljesen automata töltőrendszerrel ellátott verziót is. A végső konfiguráció 1983-ra készült el, majd 1984-ben megkezdődtek a szigorú állami tesztek és a csapatpróbák.
1.3 Rendszeresítés és Gyártás
A sikeres tesztek lezárulta után a rendszert 1989-ben hivatalosan is rendszeresítették a Szovjet Hadseregben 2S19 Msta-S típusjelzéssel.
2. Részletes Műszaki Leírás és Konstrukció
A 2S19 Msta-S egy klasszikus elrendezésű, teljesen zárt, forgatható páncélozott toronnyal rendelkező önjáró löveg. A konstrukció elsődleges célja a személyzet és a lőszerkészlet maximális védelme a harctéri környezetben, beleértve a repeszeket és a tömegpusztító fegyverek hatásait.
2.1 Alvázszerkezet és Páncélvédettség
A járműtest hegesztett acéllemezekből épül fel, amelynek geometriáját és vastagságát úgy optimalizálták, hogy védelmet nyújtson a kézifegyverek tüzével, a tüzérségi repeszekkel és az aknákkal szemben.
Páncélvastagság: A torony és a test páncélzata a legtöbb helyen 15-16 mm vastagságú homogén hengerelt acél.
Aktív és Passzív Védelmi Rendszerek:
Ködvetők: A torony két oldalán 3-3 db (összesen 6 db) 81 mm-es 902-es típusú „Tucsa” ködgránát-vető található, amelyek elektromos úton indíthatók a küzdőtérből, azonnali álcázást biztosítva lézeres besugárzás vagy vizuális észlelés esetén.
VEESS (Vehicle Engine Exhaust Smoke System): A jármű rendelkezik a motor kipufogógázát használó termikus füstgenerátorral. Ez gázolajat fecskendez a forró kipufogórendszerbe, sűrű fehér füstfüggönyt képezve, amely hatékonyan rejti a járművet a vizuális és hőkamerás megfigyelés elől.
NBC Védelem: A személyzet védelmét nukleáris, biológiai és vegyi (NBC) fegyverek hatása ellen egy integrált túlnyomásos szűrőrendszer (GO-27) biztosítja, amely megtisztítja a beszívott levegőt és túlnyomást tart fenn a küzdőtérben, megakadályozva a szennyező anyagok bejutását.
Önműszaki Eszközök: A jármű elejére szerelt, hidraulikusan működtetett tolólapát lehetővé teszi, hogy a 2S19 önállóan ásson magának lőállást, növelve a passzív védelmet a repeszekkel és a közvetlen találatokkal szemben. A beásási idő a talajviszonyoktól függően körülbelül 20-30 perc.
2.2 Mobilitás és Erőátvitel
A 2S19 mobilitása kritikus tényező a modern tüzérségi párbajokban, ahol a felderítő radarok és drónok miatt a lövegeknek a tűzfeladat végrehajtása után azonnal pozíciót kell váltaniuk.
Motor: A járművet egy V-84A típusú, V-12 hengerelrendezésű, folyadékhűtéses, közvetlen befecskendezéses, feltöltött dízelmotor hajtja. Ez a motor a T-72B harckocsikból származik, és képes különböző típusú üzemanyagokkal (gázolaj, kerozin, benzin) működni vészhelyzetben.
Teljesítmény: A motor maximális teljesítménye 780 és 840 lóerő (574-617 kW) között van a változattól függően.
Fajlagos teljesítmény: Körülbelül 20 lóerő/tonna, ami kiváló gyorsulást és terepjáró képességet biztosít a 42 tonnás harci tömeghez képest.
Erőátvitel: A motor erejét egy mechanikus sebességváltó továbbítja, hét előremeneti és egy hátrameneti fokozattal.
Felfüggesztés és Futómű: A T-80-asból származó futómű oldalanként hat futógörgőből, láncvezető görgőkből, elülső lánchajtó kerékből és hátsó láncfeszítő kerékből áll. A felfüggesztés torziós rugózású, nagy teljesítményű hidraulikus lengéscsillapítókkal. A rendszer egyik legfontosabb eleme az automatikus blokkoló mechanizmus, amely tüzeléskor merevíti a futóművet. Ez a megoldás kiküszöböli a földbe süllyeszthető támasztótalpak (spade) szükségességét, ami jelentősen, akár percekkel is csökkenti a tűzkiváltáshoz és a lőállás elhagyásához szükséges időt, növelve a túlélési esélyeket.
Menetteljesítmény:
Maximális sebesség úton: 60 km/h.
Terep sebesség: Körülbelül 25 km/h nehéz terepen.
Hatótávolság: 500 km úton, belső üzemanyagtartályokkal.
Akadályleküzdés: Képes 2,8 méter széles árkok és 0,5 méter magas lépcsők leküzdésére, valamint 1,2 méter mély vízi akadályokon való átkelésre előkészítés nélkül (előkészítéssel és légzőcsővel akár 5 méter mély vízen is átkelhet).
2.3 Méretek és Logisztikai Paraméterek
A 2S19 méretei tükrözik a nagy űrméretű fegyverzetet és a jelentős lőszerjavadalmazást. A méretek ismerete kritikus a légi és vasúti szállítás tervezésénél.
Harci tömeg: 42 000 kg (42 tonna).
Teljes hossz (löveggel előre): 11,92 méter.
Test hossza: 6,04 méter (más források szerint 7,15 m).
Szélesség: 3,38 méter.
Magasság: 2,98 méter.
3. Fegyverzet és Töltőrendszer: A Tűzerő Szíve
A 2S19 Msta-S harcértékét elsősorban a fő fegyverzete, a 2A64 tarack, valamint az azt kiszolgáló, rendkívül komplex és hatékony töltőrendszer határozza meg.
3.1 Fő Fegyverzet: A 2A64 152 mm-es Tarack
A jármű fő fegyvere egy 152,4 mm-es űrméretű, 47-es kaliberhosszúságú (L/47) huzagolt csövű tarack, amely a 2A64 GRAU-kódot viseli.
Konstrukció és Gyártás: A löveget a Barrikady Állami Termelő Egyesülés gyártja Volgográdban.
Csőszájfék és Gázelszívó: A cső végén egy nagy hatékonyságú, kétréses csőszájfék található, amely jelentősen csökkenti a visszarúgási energiát, kímélve a torony mechanikáját és a futóművet. A csövön elhelyezett gázelszívó (fume extractor) kritikus fontosságú a személyzet védelme szempontjából: a lövés után keletkező mérgező lőporgázokat elszívja a csőből, mielőtt a zár kinyílna, így megakadályozza, hogy azok a zárt küzdőtérbe áramoljanak.
Irányzási Tartomány:
Emelkedési szög: -4° és +68° között állítható.
Oldalirányzás: 360° a torony forgatásával.
3.2 Töltőautomata és Lőszerkezelés
A 2S19 egyik leginnovatívabb és legfontosabb jellemzője a magas fokon automatizált töltőrendszer. Mivel a 152 mm-es lőszer osztott (külön a lövedék és külön a hajítótöltet), és a lövedék tömege meghaladja a 43 kg-ot, a kézi töltés lassú és fárasztó lenne.
Működési Mechanizmus: A rendszer teljesen automatikusan tölti be a lövedéket, és félautomatikusan a hajítótöltetet.
Lőállás-független Töltés: A töltőmechanizmus egyik legnagyobb előnye, hogy lehetővé teszi a löveg töltését bármilyen emelkedési és oldalirányú szögben. Ellentétben régebbi rendszerekkel, ahol a csövet minden lövés után egy meghatározott „töltőállásba” kellett süllyeszteni, a Msta-S töltőbölcsője együtt mozog a löveggel. Ez drasztikusan, másodpercekkel csökkenti a két lövés közötti időt, növelve a tűzgyorsaságot.
Tűzgyorsaság:
Belső készletből: A rendszer maximális tűzgyorsassága eléri a 8 lövés/percet
Külső forrásból: A jármű rendelkezik egy egyedülálló képességgel: a torony hátulján található egy speciális adagoló tálca és szállítószalag-rendszer, amely lehetővé teszi, hogy a járművet közvetlenül a földről vagy egy lőszerszállító teherautóról táplálják. Ebben az üzemmódban a tűzgyorsaság 6-7 lövés/perc.
Hüvelykivetés: Az elhasznált fém vagy részben elégő töltethüvelyeket a rendszer automatikusan kiveti a toronyból egy, a torony hátulján lévő kis nyíláson keresztül, tovább csökkentve a küzdőtér gázterhelését és a személyzet munkaterhelését.
3.3 Másodlagos Fegyverzet: Légvédelem és Önvédelm
A jármű önvédelmét a gyalogság és alacsonyan repülő légi célok (helikopterek, drónok) ellen egy 12,7 mm-es nehézgéppuska biztosítja.
Típus: NSZVT vagy az újabb változatokon Kord géppuska.
Távvezérlés: A fegyver a parancsnoki kupolára van szerelve, és távvezérléssel, a jármű belsejéből, zárt páncélzat alól működtethető.
Lőszerjavadalmazás: 300 darab 12,7 mm-es lőszer hevederekben.
Tűzgyorsaság: Akár 700-800 lövés/perc elméleti tűzgyorsaság, ami hatékony zárótüzet tesz lehetővé.
4. Tűzvezető Rendszer és Elektronika: Az Analógtól a Digitálisig
A Msta-S tűzvezető rendszere (FCS - Fire Control System) az elmúlt három évtizedben radikális fejlődésen ment keresztül, ami meghatározza a különböző változatok (2S19 vs 2S19M2) harci képességeit.
4.1 Az Alapváltozat (2S19) Rendszerei
Az 1989-ben rendszeresített eredeti 2S19 modell technológiai szintje a 80-as évek végének szovjet elektronikáját tükrözte.
1P22 Irányzék: A fő irányzóeszköz egy 1P22 típusú, félautomata, panoráma irányzék, amely giroszkópos stabilizálással rendelkezik a vízszintes síkban. Ez lehetővé tette, hogy az irányzó a célon tartsa a szálkeresztet akkor is, ha a torony forgott, vagy a jármű apróbb mozgásokat végzett.
1V116 Intercom: A belső kommunikációt biztosította a személyzet (parancsnok, irányzó, két töltőkezelő, járművezető) között, lehetővé téve a parancsok tisztán hallhatóságát a zajos harci környezetben.
Adatátvitel (1V122): A jármű rendelkezett egy 1V122 típusú adatátviteli rendszerrel, amely lehetővé tette a lőelemek és koordináták fogadását a tüzérségi parancsnoki járművektől (például 1V119 „Rheostat” vagy hasonló rendszerek). Bár ez előrelépés volt a tisztán rádióalapú kommunikációhoz képest, a rendszer még nem volt teljesen integrálva a modern, hálózatalapú harctéri menedzsment rendszerekbe, és sok manuális beavatkozást igényelt.
4.2 Az ASUNO és ASUNO-M Rendszer: A Digitális Forradalom
A 2S19M1, és különösen a 2S19M2 (Msta-SM2) változatok legfontosabb harcászati újítása a teljesen digitális tűzvezetés bevezetése volt, amely drasztikusan növelte a rendszer hatékonyságát.
ASUNO (Automatizált Lövegirányító és Tűzvezető Rendszer): Ez a rendszer (oroszul: АСУНО) integrálja a navigációt, a ballisztikai számításokat és a lövegmozgatást egyetlen központi számítógépes rendszerbe.
Főbb Komponensek és Funkciók
Öntájékozódó Giroszkóp: A rendszer tartalmaz egy precíziós giroszkópot, amely folyamatosan figyeli a cső állásszögét és a jármű dőlésszögét.
Fedélzeti Számítógép: Ez végzi a ballisztikai számításokat a meteorológiai adatok, a lőszertípus és a célkoordináták alapján.
Digitális Térképek és Kijelzők: A parancsnok és az irányzó előtt digitális kijelzők találhatók, amelyeken elektronikus térképen követhetik a harcászati helyzetet, a saját pozíciót és a célpontokat.
GLONASS/GPS Integráció: A műholdas navigációs rendszerek integrációja révén a jármű cm-es pontossággal ismeri saját koordinátáit, ami elengedhetetlen a precíziós csapásokhoz, és szükségtelenné teszi a hosszadalmas geodéziai bemérést.
4.3 Harcászati Előnyök: MRSI és Gyors Reakció
A modern elektronika nemcsak kényelmi funkció, hanem közvetlen harcászati előnyöket biztosít:
MRSI Képesség (Tűzrajtaütés): Az ASUNO-M rendszer lehetővé teszi a „Multiple Round Simultaneous Impact” (MRSI), azaz az egyidejű becsapódású tűzcsapás alkalmazását. Ebben az üzemmódban a lövegvezérlő számítógép automatikusan kiszámítja a röppályákat, és a löveg különböző emelkedési szögekkel több lövést ad le gyors egymásutánban. A lövedékek különböző ívű pályán repülnek, de úgy időzítve, hogy egyszerre csapódjanak be a célterületen. A Rostec adatai szerint a modernizált Msta-S képes akár 5 lövedéket küldeni egy célra egyidejű becsapódással.
Gyors Reakció és Pozícióváltás: A rendszer lehetővé teszi, hogy a menetből való megállás után a jármű 1-2 percen belül leadja az első pontos lövést, majd a tűzfeladat végrehajtása után szinte azonnal elhagyja a lőállást.
5. Lőszer és Ballisztikai Teljesítmény
A 2S19 Msta-S a szabványos szovjet/orosz 152 mm-es osztott lőszereket használja, de képes kezelni a legmodernebb fejlesztésű speciális tölteteket is. A jármű teljes lőszerjavadalmazása 50 darab lövedékből és a hozzájuk tartozó töltetekből áll.
5.1 Hagyományos Lőszertípusok és Lőtávolságok
A lőtávolság a használt lövedék típusától, aerodinamikai kialakításától és a lövegcső hosszától függ (2A64 vs 2A79).
Elemzés:
Gázgenerátoros (Base Bleed) Technológia: Az OF-61-es lövedékek alján egy lassan égő pirotechnikai elegy található, amely gázt bocsát ki repülés közben. Ez a gáz kitölti a lövedék mögött keletkező vákuumot, csökkentve a bázisellenállást, és ezáltal 20-30%-kal növeli a lőtávolságot a pontosság jelentős romlása nélkül.
Rakétapóthajtás (HERA): A 3OF39 lövedékek egy kis szilárd hajtóanyagú rakétamotort tartalmaznak, amely a röppálya elején bekapcsolva extra sebességet ad a lövedéknek. Bár ez drasztikusan növeli a lőtávolságot (akár 36-40 km-re), a rakéta működése növeli a szórásképet, így ezeket a lőszereket általában területcélok ellen használják.
5.2 Precíziós Lőszerek: A Krasznopol Család
A rendszer harci értékét minőségileg növelik a Krasznopol (9K25) lézervezérlésű tüzérségi lövedékek.
Működési Elv: A lövedék orrában egy félaktív lézeres keresőfej található. A célpontot egy előretolt megfigyelőnek, járműnek vagy drónnak (pl. Orlan-10) kell megjelölnie lézersugárral (pl. 1D15 vagy 1D22 lézeres megjelölővel). A lövedék érzékeli a célról visszaverődő lézerfényt, és a röppálya végső szakaszában aerodinamikai kormányfelületekkel rávezeti magát a pontra.
Pontosság és Hatékonyság: A rendszer találati valószínűsége álló célpont esetén 90% feletti, és képes mozgó harckocsik eltalálására is akár 30 km/h sebességig, regisztrációs lövés nélkül.
Változatok:
Krasznopol: Az eredeti változat két részből állt, amelyeket betöltés előtt össze kellett csavarozni. Ez lassította a tűzgyorsaságot.
Krasznopol-M/M2: A modernizált, rövidebb, egyrészes változat, amely tökéletesen illeszkedik a Msta-S automata töltőjének tárolórekeszeibe, lehetővé téve az automatikus töltést és a gyorsabb tűzkiváltást.
5.3 Speciális Lőszerek: Elektronikus Hadviselés és Egyebek
A Msta-S képes különleges feladatok ellátására is speciális töltetekkel.
3RB30 Zavarállomás: Ez egy rendkívül fejlett elektronikai hadviselési (EW) lövedék. A lövedék a célterületre érkezve nem robban fel, hanem a földbe fúródik, és aktiválja a beépített rádiózavaró adót.
Hatótáv: A löveg 22 km-re képes eljuttatni.
Zavarás: A készülék 1,5–120 MHz frekvenciatartományban generál zavarójeleket, amelyekkel képes megbénítani az ellenséges taktikai rádiókommunikációt egy 700 méteres sugarú körben.
Egyéb Típusok:
Kazettás Lőszerek (DPICM): Olyan lövedékek, amelyek a célterület felett több tucat kisebb résztöltetet (bomblet) szórnak szét. Ezek lehetnek repeszhatásúak élőerő ellen, vagy kumulatív töltetek páncélozott járművek ellen.
Füstgránátok: Az ellenséges megfigyelés akadályozására.
Világító Gránátok: A harctér éjszakai megvilágítására.
Taktikai Nukleáris Töltetek (3VDTs8): A hidegháborús doktrína részeként fejlesztették ki, kis hatóerejű (0,5-2 kilotonna) nukleáris csapásmérésre. Bár elméletileg kompatibilis a rendszerrel, ezek alkalmazása a modern konfliktusokban nem jellemző, és sok ilyen töltetet leszereltek.
6. Változatok és Modernizáció: A Folyamatos Fejlődés Útja
A Msta-S platform az évtizedek során számos fejlesztésen esett át, hogy lépést tartson a technológiai kihívásokkal és a változó harctéri igényekkel.
6.1 2S19 (Alapváltozat)
Az 1989-ben rendszeresített, 2A64 löveggel és analóg rendszerekkel szerelt változat. Ez a modell alkotja az orosz tüzérség tartalékállományának jelentős részét.
6.2 2S19M1
A 2000-es évek elején bemutatott, majd 2007-től az orosz hadseregnek szállított első komolyabb modernizáció.
Fő újítások: Az ASUNO tűzvezető rendszer korai változatának integrációja, GLONASS antenna megjelenése, és a motor cseréje a modernizált V-84AMSz típusra.
6.3 2S19M2 (2S33 "Msta-SM2")
A legfejlettebb, 2013-ban bemutatott és jelenleg is gyártásban lévő, mélyrehatóan modernizált változat. Ez a verzió (amelyet gyakran 2S33 Msta-SM2-ként is említenek) gyakorlatilag új képességekkel ruházza fel a platformot.
Új Löveg (2A79): A járművet egy új, 2A79 jelű (egyes források szerint javított 2A64M) 152 mm-es löveggel szerelték fel. Ez a löveg jobb ballisztikai tulajdonságokkal rendelkezik, hosszabb élettartamú, és képes nagyobb gáznyomást elviselni, ami elengedhetetlen a növelt hatótávolságú lőszerekhez.
Tűzgyorsaság Növelése: A töltőmechanizmus szoftveres és mechanikai optimalizálásával a tűzgyorsaság elérte a 10 lövés/percet, ami világviszonylatban is kiemelkedő.
Teljes Digitális Integráció: Az ASUNO-M rendszer révén a jármű teljes mértékben integrálódott a digitális harctéri hálózatba, támogatja az MRSI tüzelést és a térkép-alapú navigációt.
Személyzeti Komfort: A fejlesztők nagy hangsúlyt fektettek a személyzet munkakörülményeinek javítására, így a járművet légkondicionáló rendszerrel látták el, ami kritikus a hosszú bevetések során a koncentráció fenntartásához.
Lopakodó Elemek: A jármű burkolatán olyan anyagokat és kialakítást alkalmaztak, amelyek csökkentik a radar- és hőkép-aláírást, megnehezítve az ellenséges felderítés dolgát.
6.4 2S19M1-155 (Export Változat)
A nemzetközi piacra szánt, 155 mm-es NATO-szabványú változat, amelyet 2006-ban mutattak be.
Fegyverzet: L/52 kaliberhosszúságú 155 mm-es ágyú, amely kompatibilis a szabványos NATO lőszerekkel (pl. Excalibur, DM121).
Hatótáv: A hosszabb cső és a jobb aerodinamikájú nyugati lőszerek révén a hatótávolság meghaladja a 40 km-t.
6.5 Egyéb és Kísérleti Változatok
1K17 Szhatie („Lézer Tank”): Egy rendkívül érdekes, a hidegháború végén fejlesztett kísérleti jármű, amely a Msta-S alvázára épült. A toronyban a löveg helyett egy nagyteljesítményű lézersugárzó-rendszert helyeztek el, amelynek célja az ellenséges optikai és elektronikai érzékelők, valamint a pilóták látásának elvakítása és tönkretétele volt. A projektet a magas költségek és a Szovjetunió összeomlása miatt törölték.
2S21 Msta-K: Egy gumikerekes változat (a „K” a kolyosnij, azaz kerekes szót jelöli), amelyet a 80-as években fejlesztettek Kraz vagy Ural teherautó alvázakon a nagyobb stratégiai mobilitás érdekében. A projekt kísérleti fázisban maradt.
6.6 A „FrankenMsta”: Egy Hibrid Születése a Háborúban
Az orosz-ukrán háború során, különösen 2024-2025 folyamán, megjelent egy egyedi, a harctéri szükség szülte hibrid változat, amelyet a katonai szakzsargon „FrankenMsta”-ként emleget. Ukrán mérnökök és javítóbázisok sérült vagy elhasznált Msta-S alvázakra T-72B harckocsi tornyokat szereltek.
Műszaki Kihívás: A konverzió nem volt egyszerű, mivel a Msta-S toronygyűrűjének átmérője (2444 mm) nagyobb, mint a T-72-esé (2280 mm). A mérnököknek egy speciális adaptergyűrűt kellett tervezniük és gyártaniuk a két komponens összeillesztéséhez.
A Szükségesség Oka: A háború intenzitása miatt sok Msta-S torony megsemmisült vagy a lövegcsövek elhasználódtak, miközben a 152 mm-es lőszerellátás akadozott. Ezzel szemben T-72-es tornyokból és 125 mm-es lőszerből bőségesebb készletek álltak rendelkezésre.
Taktikai Szerep: Ezek a járművek nem klasszikus harckocsiként (MBT) funkcionálnak, mivel a Msta alvázának páncélzata vékonyabb a T-72 testénél. Inkább közvetett irányzású tűztámogató járműként, vagy páncélozott szállító/vontató járműként alkalmazzák őket a frontvonal mögött, kihasználva a T-72-es lövegének HE-FRAG lőszereit.
7. Harci Alkalmazás és Taktikai Tapasztalatok
A 2S19 Msta-S számos konfliktusban bizonyított, és a modern tüzérségi hadviselés egyik „igáslovává” vált a posztszovjet térségben.
7.1 Második Csecsen Háború (1999-2000)
Az orosz hadsereg itt vetette be először tömegesen a Msta-S-t. A rendszert a csecsen szeparatisták hegyi állásai és megerősített városi gócpontjai ellen használták. A háború során debütáltak élesben a Krasznopol lézervezérlésű lőszerek, amelyeket sikeresen alkalmaztak bunkerek és parancsnoki pontok megsemmisítésére, minimalizálva a járulékos károkat.
7.2 Etióp-Eritreai Háború (1998-2000)
Etiópia a háború végén vetett be Msta-S ütegeket. A jelentések szerint a rendszer nagy lőtávolsága döntő előnyt jelentett: az etióp tüzérség képes volt biztonságos távolságból, az eritreai ellentűz hatókörén kívülről megsemmisíteni az Adi Quala közelében lévő eritreai légierő radarjait és logisztikai központjait.
7.3 Kelet-Ukrajnai Konfliktus (Donbasz, 2014-2022)
A 2014-ben kirobbant konfliktusban mind az ukrán hadsereg, mind a pro-orosz szeparatisták (és a háttérben az orosz reguláris erők) használták a típust. Ez a háború volt az első, ahol a tüzérségi párbajokat (counter-battery fire) már drónok (UAV) segítették. Itt vált világossá, hogy a régebbi, analóg tűzvezetésű modellek reakcióideje túl lassú a drónokkal támogatott ellenséges tüzérséggel szemben, ami sürgette a digitális modernizációt.
7.4 Orosz-Ukrán Háború (2022-től napjainkig)
A 2022-es invázió óta a 2S19 Msta-S (mind az M1, mind a modernizált M2 változat) az orosz tüzérség gerincét alkotja, és a konfliktus legintenzívebb tüzérségi párbajainak főszereplője.
Alkalmazási Intenzitás: A rendszerek folyamatos, napi szintű használatban vannak. Egyes jelentések szerint a csövek elhasználódása és a karbantartási igények kritikus problémát jelentenek.
Veszteségek: A nyílt forrású hírszerzési adatok (pl. Oryx) szerint Oroszország több száz Msta-S-t vesztett. A fő fenyegetést az ukrán FPV drónok, a GMLRS (HIMARS) precíziós csapások és a nyugati 155 mm-es rendszerek (pl. Excalibur lőszerrel) jelentik.
Taktikai Adaptációk:
„Cope Cages”: A drónok elleni védekezésül a személyzetek gyakran házi készítésű rácsokat („csirkeháló”, cope cage) hegesztenek a torony fölé. Ezek célja, hogy a felülről támadó FPV drónokat vagy a ledobott gránátokat még a páncélzat elérése előtt felrobbantsák, megvédve a vékony (15 mm) tetőpáncélt.
Mozgékonyság: A „shoot-and-scoot” taktika vált az egyetlen túlélési stratégiává. A járművek ritkán maradnak 2-3 percnél tovább egy lőállásban.
Közvetlen Irányzás: A háború bizonyos szakaszaiban, például városi ostromoknál (Mariupol, Szeverodonyeck), a Msta-S-eket közvetlen irányzású „rohamlövegként” is bevetették épületek rombolására, bár ez a vékony páncélzat miatt rendkívül kockázatos.
8. Összehasonlító Elemzés: Kelet vs. Nyugat
Hogyan viszonyul a 2S19 Msta-S a kortársaihoz és a modern nyugati tüzérségi rendszerekhez? Az alábbi táblázat és elemzés rávilágít az erősségekre és gyengeségekre.
Részletes Elemzés:
Tűzerő és Hatótáv: A Msta-S tűzgyorsasága, különösen a modernizált M2 változaté, abszolút versenyképes a világ élvonalával, sőt, megelőzi az amerikai M109-est. Azonban a 152 mm-es orosz lőszerszabvány és a rövidebb cső (L/47) miatt a lőtávolsága elmarad a modern 155 mm-es L/52-es nyugati ágyúkétól (PzH 2000, CAESAR, K9), amelyek alaplőszerrel is elérik a 40 km-t, speciális lőszerekkel (pl. Vulcano) pedig a 70 km-t. Ez azt jelenti, hogy a nyugati rendszerek képesek tűz alatt tartani a Msta-S ütegeket anélkül, hogy azok (hagyományos lőszerrel) válaszolni tudnának.
Elektronika és Hálózat: A nyugati rendszerek integrációja a C4I (Command, Control, Communications, Computers, and Intelligence) rendszerekbe hagyományosan fejlettebb volt, de az orosz ASUNO-M rendszer bevezetése jelentős felzárkózást jelentett. A Msta-S képessége a digitális térképek és a műholdas navigáció használatára ma már alapkövetelmény.
Túlélőképesség: A PzH 2000 páncélzata, különösen a tetővédelem (bombletek ellen), erősebb. Ugyanakkor a Msta-S alacsonyabb profilja és a T-80-as alvázból eredő kiváló terepjáró képessége bizonyos terepviszonyok között (pl. sár, hó) taktikai előnyt jelenthet.
Logisztika: A 152 mm-es kaliber elszigeteltsége (csak a volt szovjet blokk és partnerei használják) hátrányt jelenthet az exportpiacon a NATO-szabvány 155 mm-es dominanciájával szemben, bár az M1-155 változat próbál ezen segíteni.
9. Stratégiai Jövőkép és Következtetések
A 2S19 Msta-S, bár gyökerei a hidegháborúba nyúlnak vissza, a folyamatos és mélyreható modernizációnak köszönhetően releváns és veszélyes fegyverrendszer maradt a 21. századi hadszíntéren is. A rendszer története a folyamatos adaptáció története: a mechanikus 2S19-től a digitális 2S19M2-ig és a kényszerszülte hibridekig.
Jövőbeli Kilátások
Technológiai Korlátok: A 2S19 platform kezdi elérni fejlesztési potenciáljának határait. A 2A64/2A79 löveg ballisztikai korlátai és a torony méretei miatt nehéz tovább növelni a lőtávolságot anélkül, hogy teljesen új konstrukciót hoznának létre.
Az Utód: 2S35 Koalitsiya-SV: Oroszország már kifejlesztette a Msta-S kijelölt utódját, a 2S35 Koalitsiya-SV-t. Ez a rendszer már szakít a Msta örökségével: teljesen automata, személyzet nélküli toronnyal, különálló páncélozott kapszulában elhelyezett személyzettel és 70-80 km-es lőtávolsággal rendelkezik.
Tanulságok a Modern Háborúból: Az ukrajnai konfliktus megmutatta, hogy a jövő tüzérségében nem a „vas” vastagsága vagy a motor ereje a döntő, hanem a „kill chain” (felderítés-döntés-csapás) sebessége. A Msta-S jövője a további szoftveres integrációban, a drónokkal való közvetlen kommunikációban és az aktív védelmi rendszerek (drónelhárítás) integrációjában rejlik.
Összességében a 2S19 Msta-S egy robusztus, nagy tűzerejű és a maga kategóriájában kiváló rendszer, amely a megfelelő modernizációval (M2 standard) képes felvenni a versenyt a modern hadviselés kihívásaival. Bár hatótávolság terén hátrányban van a legújabb nyugati fejlesztésekkel szemben, a tömeges alkalmazása, a digitális tűzvezetés és a speciális lőszerek (Krasznopol, 3RB30) révén továbbra is félelmetes ellenfél marad bármely hadszíntéren.
Felhasznált Források Hivatkozásai:
.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése