A Szovjet-Orosz Nehéztüzérség (2S9, 2S4, 2S7) Evolúciója és Alkalmazása az Orosz-Ukrán Háborúban (2022–2026)
A Szovjet-Orosz Nehéztüzérség (2S9, 2S4, 2S7) Evolúciója és Alkalmazása az Orosz-Ukrán Háborúban (2022–2026) Készítette : Borsi Miklós Forrás : Az elemzést - értékelést a rendelkezésre álló nyílt OSINT adatok interaktív elemzésével és szubjektív összegzésével készítettem https://borsifeletuzer.blogspot.com/2026/02/a-szovjet-orosz-neheztuzerseg-2s9-2s4.html
1. Vezetői Összefoglaló és A Tüzérségi Doktrína Átalakulása
Az orosz-ukrán háború, amely 2026 februárjára a modern hadviselés történetének egyik legintenzívebb tüzérségi konfliktusává vált, alapjaiban formálta át a nehéztüzérség alkalmazásának elveit. A szovjet katonai doktrína, amely a tüzérséget a "háború isteneként" (God of War) definiálta, a mennyiségi fölényre és a területi lefedésre épített.
Ezzel szemben a 2022 és 2026 közötti időszak rávilágított arra, hogy a puszta tűzerő nem elégséges a túléléshez egy olyan hadszíntéren, amelyet a transzparens felderítés, a mindenütt jelenlévő drónfenyegetés és a precíziós ellencsapások jellemeznek.
2026 elejére az orosz tüzérségi képességek jelentős átalakuláson mentek keresztül. Míg a háború korai szakaszában a tömeges tűzcsapások domináltak, a negyedik évre a logisztikai korlátok, különösen a lövegcsövek elhasználódása (barrel wear) és a lőszerellátás diverzifikálása váltak meghatározó tényezővé. Oroszország kénytelen volt reaktiválni a stratégiai tartalékait, például az omszki 94. Arzenálból kivont 2S7 Pionokat , és külföldi forrásokhoz, nevezetesen Észak-Koreához fordulni mind lőszer, mind tüzérségi eszközök (M1989 Koksan) tekintetében.
Ezzel párhuzamosan Ukrajna, amely szintén üzemelteti a 2S7 Pion rendszert, teljes mértékben a nyugati segítségre, különösen az Egyesült Államokból származó 203 mm-es M106 és M650 típusú lőszerekre támaszkodik a szovjet készletek kimerülése miatt.
Az elemzés célja, hogy szakmai mélységben mutassa be ezen "hidegháborús dinoszauruszok" adaptációját a 21. századi hálózatos hadviseléshez.
2. A 2S9 Nona és a "Löveg-Aknavető" Koncepció
A 2S9 Nona (GRAU-kód: 2S9) és annak változatai (2S23 Nona-SVK, 2B16 Nona-K) egyedülálló kategóriát képviselnek a tüzérségi eszközök között. A "löveg-aknavető" (gun-mortar) hibrid koncepciója a szovjet légideszant-csapatok (VDV) specifikus igényeiből született, ahol a súlykorlátok miatt egyetlen eszköznek kellett ellátnia a közvetlen tűztámogatás, a páncéltörő védelem és a meredek röppályájú aknavető funkcióit.
2.1 Műszaki Jellemzők és Tervezési Filozófia
A rendszer szíve a 120 mm-es 2A51 típusú huzagolt, hátultöltős löveg. Ez a fegyverzet teszi lehetővé a Nona számára, hogy a hagyományos aknavetőkkel ellentétben ne csak felső szögcsoportban tüzeljen, hanem közvetlen irányzékkal is harcoljon páncélozott járművek vagy erődítések ellen. A huzagolt cső biztosítja a forgásstabilizált lövedékek pontos célba juttatását, miközben kompatibilis marad a szabványos 120 mm-es simacsövű aknavető gránátokkal is.
A 2S9 Nona-S lánctalpas változat a BTR-D többcélú páncélozott szállító jármű (az BMD-1 deszant harcjármű származéka) alumínium ötvözetből készült alvázára épül. Ez a konstrukció biztosítja az úszóképességet és a légi úton történő deszantolhatóságot ejtőernyős rendszerekkel. A járművet egy 5D20 típusú, 240 lóerős dízelmotor hajtja, amely a hidropneumatikus felfüggesztéssel kombinálva kiváló terejáró képességet biztosít, lehetővé téve a hasmagasság változtatását a terepviszonyoknak megfelelően.
A 2S23 Nona-SVK változat a BTR-80 8x8 kerékképletű páncélozott szállító harcjármű alvázára épített, motorizált lövészcsapatok számára kifejlesztett verzió. A kerekes alváz nagyobb stratégiai mobilitást és alacsonyabb karbantartási igényt biztosít aszfaltozott utakon, ugyanakkor megtartja az úszóképességet. A fegyverzet itt a 2A60 típusjelzést viseli, amely ballisztikailag megegyezik a 2A51-gyel, de a torony és a töltőmechanizmus illeszkedik a BTR-80 szélesebb törzséhez.
2.2 Modernizáció: A 2S9-1M "Nona-SM" és az ASUNO Rendszer
A 2000-es évek elejére a Nona eredeti, analóg optikai és mechanikus tűzvezető rendszerei elavulttá váltak. Az orosz haderő modernizációs programja, amely a 2S9-1M (gyakran Nona-SM néven hivatkozott) változatot eredményezte, a hálózatos hadviselési képességek integrálására fókuszált.
A modernizáció központi eleme az ASUNO (Automatizált Irányítási és Tűzvezető Rendszer) integrációja. Ez a rendszer lehetővé teszi a fedélzeti számítógép számára, hogy a GLONASS és inerciális navigációs rendszerek adatait felhasználva önállóan végezzen ballisztikai számításokat. Míg a korábbi változatoknál a tüzérségi ütegnek felmért tüzelőállásra volt szüksége, a 2S9-1M képes a "megállásból tüzelés" (shoot-and-scoot) taktikára: a jármű megáll, a rendszer automatikusan meghatározza a saját pozícióját és a csőállást, majd a tüzelés után azonnal pozíciót vált.
A kommunikációs rendszert az R-168 Akveduk digitális rádiócsaládra cserélték. Ez a rádiórendszer biztosítja a titkosított adatátvitelt és a közvetlen összeköttetést a felderítő drónokkal (pl. Orlan-10) vagy az előretolt tüzérségi megfigyelők Tablet-A típusú termináljaival. A céladatok digitális fogadása drasztikusan, percekkel csökkentette a reakcióidőt a cél felderítése és az első lövés leadása között.
2.3 Harci Alkalmazás és Veszteségek (2022–2026)
Az orosz-ukrán háborúban a Nona rendszerek intenzív használatnak voltak kitéve, különösen a konfliktus korai szakaszában (2022), amikor az orosz légideszant-csapatok (VDV) élenjáró szerepet töltöttek be a Kijev elleni offenzívában (Hostomel, Bucsa). A könnyű páncélzat azonban végzetesnek bizonyult a modern páncéltörő eszközökkel és tüzérséggel telített hadszíntéren.
2026 februárjáig az Oryx nyílt forrású hírszerzési (OSINT) adatai alapján Oroszország legalább 84 darab 2S9 Nona-S és 14 darab 2S23 Nona-SVK rendszert veszített el. Ezek a számok csak a vizuálisan megerősített veszteségeket tartalmazzák, a valós számok vélhetően magasabbak. A veszteségek jelentős része a gyenge alumínium páncélzatnak tudható be, amely nem nyújt védelmet a közelben robbanó tüzérségi gránátok repeszei vagy az FPV drónok kumulatív töltetei ellen.
A háború elhúzódásával a Nona taktikája megváltozott. A korábbi üteg szintű alkalmazás helyett a járművek gyakran párosával, "vándorló lövegként" (nomadic gun) működnek, folyamatosan változtatva pozíciójukat a drónfelderítés elkerülése érdekében. A rendszer hatótávolsága (max. 12,8 km) azonban kényszerpályára helyezi a kezelőket: kénytelenek az ellenséges FPV drónok hatósugarán belül ("kill zone") operálni, ami magyarázza a magas veszteségarányt a 2025-2026-os időszakban is. A Nona-SVK kerekes változatok a déli frontszakaszon (Zaporizzsja) bizonyultak hasznosnak a jobb közúti mobilitásuk miatt, ahol gyorsan átcsoportosíthatók a kritikus pontokra.
3. A 2S4 Tyulpan: A "Városromboló" és az Erődharc Eszköze
A 2S4 Tyulpan (NATO kód: M-1975) a világ legnagyobb kaliberű, hadrendben lévő aknavető rendszere. A 240 mm-es űrméretű fegyver eredetileg taktikai nukleáris csapásmérésre készült, de az orosz-ukrán háborúban a megerősített védelmi állások és városi erődítmények megsemmisítésének elsődleges eszközévé vált.
3.1 A 240 mm-es Rendszer Fizikája és Működése
A Tyulpan a GM-123 lánctalpas alvázra (amelyet a 2K11 Krug légvédelmi rakétarendszernél is használtak) épül. A hatalmas, 240 mm-es 2B8 aknavető csöve menethelyzetben a jármű tetején fekszik, tűzkészültségben pedig hidraulikusan hátra billen, és egy masszív talplemezre támaszkodik a talajon. Ez a kialakítás elengedhetetlen, mivel a lövéskor keletkező visszarúgás (recoil) olyan mértékű, amelyet a jármű felfüggesztése nem tudna elnyelni.
A rendszer töltése komplex folyamat: a gránátokat egy dobtárból adagolják egy sínre, amely a csőfartöltő mechanizmushoz emeli azokat. Ez a bonyolult mechanizmus korlátozza a tűzgyorsaságot percenként 1 lövésre. A 2S4 lőszerei brutális pusztító erővel bírnak:
53-F-864 (HE): Hagyományos repesz-romboló gránát, súlya 130 kg, hatótávolsága 9,65 km. Egyetlen találat képes összeomlasztani egy többszintes épületet vagy megsemmisíteni egy megerősített bunkert.
3F2 (RAP): Rakéta-póthajtású gránát, súlya 228 kg, hatótávolsága eléri a 19,7 km-t.
1K113 Szmelcsak (Daredevil): Lézervezérlésű precíziós gránát. A végfázis-vezérlés lehetővé teszi pontcélok (pl. hídoszlopok, parancsnoki bunkerek) megsemmisítését 9 km-es távolságon belül.
3.2 Harci Tapasztalatok: Mariupoltól Csasziv Jarig
A Tyulpan rendszereket Oroszország általában hadsereg szintű alárendeltségben, nehéztüzérségi dandárokba (pl. 45. Tüzérdandár) szervezve veti be. A háború során a 2S4 kulcsszerepet játszott Mariupol (Azovsztal ostroma), Szeverodonyeck és Bahmut bevételében. A meredek röppálya lehetővé teszi, hogy a lövedékek szinte függőlegesen csapódjanak be, így hatékonyak a magas épületek mögött fedezékbe vonult erők vagy mélyen kiépített lövészárkok ellen, amelyeket a laposabb röppályájú tarackok (mint a 2S19 Msta-S) nehezen érnek el.
A rendszer legnagyobb hátránya a sebezhetősége. A tűzkészültségbe helyezés és a málházás 10-15 percet vesz igénybe, ami a modern tüzérségi felderítő radarok (pl. AN/TPQ-36/37) és drónok korában rendkívül hosszú idő. Amint egy Tyulpan tüzet nyit, az akusztikus és radarjelek alapján azonnal bemérhető. Ez magyarázza a magas veszteségeket: 2026-ig legalább 61 egység megsemmisülését dokumentálták vizuálisan. Tekintve, hogy a háború előtt Oroszország aktív állománya becslések szerint 40-50 darab volt (további kb. 160 raktáron), ez a típus aktív állományának többszörös megsemmisülését és pótlását jelenti a raktárkészletekből.
3.3 Modernizáció és Túlélési Stratégiák 2026-ban
A drónfenyegetés (különösen az FPV drónok) 2025-2026-ra a Tyulpanok elsődleges ellenségévé vált. A nagy méretű, statikus célpontok védelme érdekében az orosz erők új védelmi rendszereket vezettek be:
"Kaplya" (Csepp): Egy gyárilag előállított, FPV drónok elleni aktív védelmi rendszer vagy speciális repesz-kazettás töltet, amelyet a járművek védelmére fejlesztettek ki.
Volnorez (Hullámtörő) EW: A járművekre telepített hordozható elektronikai harcászati zavaróberendezések, amelyek célja a drónok irányítási jelének megszakítása a végfázisban.
Mechanikus Védelem: 2025-ben szabadalmaztatott, forgó kábelekből álló védőernyők tesztelése zajlik, amelyek célja a beérkező drónok fizikai megsemmisítése a becsapódás előtt.
4. A 2S7 Pion és 2S7M Malka: A Hadsereg "Hosszú Keze"
A 203 mm-es 2S7 Pion és modernizált változata, a 2S7M Malka, az orosz haderő legnagyobb hatótávolságú csöves tüzérségi eszköze. A nukleáris töltetek célba juttatására tervezett rendszer a konvencionalis háborúban stratégiai jelentőségűvé vált az ellenséges tüzérség (counter-battery fire), a parancsnoki pontok és a logisztikai csomópontok elleni harcban.
4.1 Konstrukció és Teljesítmény
A 2S7 alapja a T-80 harckocsi komponenseiből (motor, futómű elemek) épített egyedi "Objekt 216" alváz. A jármű tömege eléri a 46,5 tonnát. A fő fegyverzet a 2A44 típusú, 56,2 kaliberhosszúságú ágyú, amely külsőleg szerelt.
Hatótávolság: Hagyományos ZOF-43 gránáttal 37,5 km, míg rakéta-póthajtású (RAP) ZOF-44 lövedékkel 47,5 km. A modernizált Malka változatnál új aerodinamikájú lövedékekkel az 55,5 km-es lőtávolság is elérhető.
Tűzgyorsaság: Az eredeti Pion esetében 1,5 lövés/perc, a Malka esetében a töltőrendszer optimalizálásával ez 2,5 lövés/percre nőtt.
4.2 A "Malka" Program és az Importhelyettesítés
A 2S7M Malka változat (GRAU: 2S7M) modernizációja kritikussá vált a 2014 utáni geopolitikai helyzetben. Az eredeti 2S7 Pion számos komponensét, beleértve a sebességváltót és a motor egyes részeit, Ukrajnában gyártották. A 2020-ra befejezett modernizációs ciklus során az orosz Uraltransmash vállalat (Jekatyerinburg) teljes körű importhelyettesítést hajtott végre:
Hajtáslánc: Új, orosz gyártmányú sebességváltó és V-84B (840 LE) motor beépítése.
Elektronika: A töltőmechanizmus vezérlésének digitalizálása és új fedélzeti tűzvezető rendszer beépítése, amely képes együttműködni a modern 1V12M parancsnoki járművekkel és fogadni a drónok adatait.
Navigáció: GLONASS műholdas navigáció integrálása a gyorsabb tűzkiváltás érdekében.
4.3 A "Hordó-Krízis" (Barrel Hunger) és a 2026-os Állapot
2026 elejére a 2S7 flotta legnagyobb kihívása nem az ellenséges tűz, hanem a fizikai elhasználódás. A 2A44 ágyúcső élettartama kb. 450-500 teljes töltetű lövésre (EFC) van hitelesítve. Az intenzív tüzérségi párbajok során az orosz erők ezt a mennyiséget hónapok alatt ellövik. A kopott cső drasztikus pontosságromlást és hatótávolság-csökkenést eredményez, ami éppen a Pion legfőbb előnyét (a távolabbi célok leküzdését) nullázza le.
Műholdfelvételek elemzése alapján az Omszk melletti 94. Arzenál, amely a 2S7 rendszerek fő tárolóhelye, drámai kiürülést mutat. Míg 2022 áprilisában még kb. 170 egység volt látható, 2022 júliusára ez 110-re csökkent, és a kivonás 2023-2025 között folytatódott. Szakértők szerint a raktáron maradt járművek többsége már nem harcképes, és "kannibalizációra" (alkatrészbányászat) szolgál a még működő Malka flotta fenntartásához.
4.4 Az Ukrán 2S7 Pion Flotta és a Nyugati Segítség
Ukrajna a 43. "Hetman Tarasz Trjaszilo" Nehéztüzérdandár keretében üzemelteti a Pionokat. Mivel Ukrajna szovjet 203 mm-es lőszerkészletei már 2023-ban kimerültek, a rendszer fenntarthatósága teljes mértékben a nyugati segítségtől függ.
Amerikai Lőszerek: Az Egyesült Államok 2023 júniusától kezdve M106 típusú 203 mm-es (8 inch) repesz-romboló gránátokat szállított Ukrajnának, amelyek eredetileg az M110 önjáró tarackhoz készültek. 2025-ben megjelentek az M650 HERA rakéta-póthajtású lőszerek is, amelyeket Görögország értékesített közvetítőkön keresztül.
Karbantartás: Ukrajna számára a csőcsere kritikus probléma, mivel nem rendelkezik 203 mm-es csőgyártási kapacitással. A NATO PURL (Prioritised Ukraine Requirements List) kezdeményezése keretében folynak erőfeszítések a pótalkatrészek beszerzésére, de a 2026-os évre a lövegcsövek állapota korlátozó tényezővé vált az ukrán Pionok bevethetőségében.
5. Az Észak-Koreai Tényező: M1989 Koksan a Színtéren
A 2025-ös év végének egyik legjelentősebb stratégiai fejleménye az észak-koreai nehéztüzérség megjelenése volt az orosz oldalon. A 2S7 Pionok elhasználódása és a hazai gyártókapacitások (Motovilikha Plants, Uraltransmash) túlterheltsége miatt Oroszország kénytelen volt importra szorulni a nagy hatótávolságú képességek fenntartása érdekében.
Az M1989 Koksan egy 170 mm-es önjáró löveg, amely Észak-Korea stratégiai tüzérségének gerincét alkotja. A rendszer egy T-54/55 vagy Type 59 harckocsi alvázára épül, nyitott küzdőtérrel.
Hatótávolság: Hagyományos lőszerrel 40 km, de speciális észak-koreai rakéta-póthajtású gránátokkal elérheti a 60 km-t, ami meghaladja a 2S7 Pion teljesítményét is.
Alkalmazás: Oroszországban való megjelenésüket Krasznojarszkban geolokálták vasúti szállítás közben. Harci alkalmazásukat ukrán drónfelvételek is megerősítették 2026 elején, ahol a "Nemesis" drónosztag semmisített meg több példányt.
Jelentőség: A Koksan megjelenése nem pusztán technikai érdekesség, hanem a "hordó-éhség" (barrel hunger) tünete. Oroszország nemcsak lőszert, hanem komplett rendszereket importál, mert saját ipara nem képes pótolni a 203 mm-es csövek kopását.
6. Veszteségek, Ipari Háttér és Logisztika (2026)
6.1 Veszteségi Statisztikák (Oryx és WarSpotting)
A 2026 februárjában rendelkezésre álló vizuálisan megerősített adatok alapján a veszteségek súlyosak, különösen a ritka típusoknál:
2S4 Tyulpan: >61 megsemmisült/sérült egység.
2S7 Pion / 2S7M Malka: >37 megsemmisült/sérült egység.
2S9 Nona: >84 megsemmisült egység.
Ezek a számok "alsó becslések", mivel nem minden veszteségről készül nyilvános felvétel. A 2S4 esetében a veszteségek aránya az aktív flottához képest kritikus, míg a Nona esetében a veszteségeket részben vontatott 120 mm-es aknavetőkkel (2S12 Sani) pótolják.
6.2 Lőszergyártás és Logisztika
Az észt hírszerzés és más elemzők adatai szerint az orosz hadiipar 2025-ben rekordot döntött, mintegy 7 millió tüzérségi lövedéket (minden kaliberben) gyártva. A nehéztüzérség számára a 2025-ös állami megrendelések (Gosoboronzakaz) a következőket tartalmazták:
203 mm (Pion): 60 000 darab (kb. 3400 USD/darab áron).
240 mm (Tyulpan): 20 000 darab (kb. 5600 USD/darab áron).
Bár ezek a számok eltörpülnek a 152 mm-es lőszerek milliós nagyságrendje mellett, jelzik, hogy Oroszország továbbra is rendszerben tartja ezeket az eszközöket, bár alkalmazásuk a lőszerkorlátok miatt specializált marad. A logisztikát a drónveszély miatt decentralizálták: a lőszereket kisebb járművekkel (pl. UAZ "Buhanka") szállítják az utolsó kilométereken, elkerülve a nagy lőszerdepók létrehozását a frontvonal közelében.
6.3 Ipari Kihívások
A lőszergyártás szűk keresztmetszete 2026-ban nem a fémhüvely, hanem a robbanóanyag és a hajtóanyag (lőpor). A Berezniki Vegyi Üzem és a novomoszkovszki EuroChem üzem – amelyek a robbanóanyag-gyártás kulcsfontosságú elemeit (pl. salétromsav) állítják elő – kiemelt célpontjai lettek az ukrán hosszú távú dróncsapásoknak, ami időszakos ellátási zavarokat okoz.
7. Összehasonlító Táblázat: A Rendszerek 2026-os Státusza
Az alábbi táblázat összefoglalja a vizsgált rendszerek főbb paramétereit és aktuális helyzetét a hadszíntéren.
8. Konklúzió és Jövőkép
2026-ra a szovjet nehéztüzérségi örökség kettős képet mutat. Egyrészt ezek az eszközök – különösen a 2S4 Tyulpan és a 2S7M Malka – olyan pusztító erőt és hatótávolságot képviselnek, amelyre az orosz haderőnek égető szüksége van a beásott ukrán védelem feltöréséhez és a nyugati tüzérség ellensúlyozásához. Másrészt a rendszer fenntarthatósága pengeélen táncol.
A "hordó-éhség" jelensége rávilágít arra, hogy a modern, elhúzódó háborúban az ipari kapacitás (csőgyártás, precíziós megmunkálás) legalább annyira fontos, mint a fronton lévő eszközök száma. Oroszország kényszerű nyitása Észak-Korea felé a M1989 Koksan rendszerért nem az erő, hanem a technológiai kimerülés jele a 203 mm-es szegmensben.
Ukrajna számára a 2S7 Pionok fenntartása hasonlóan kritikus: a nyugati lőszerellátás biztosítottnak tűnik, de az elhasználódó lövegek pótlása megoldatlan probléma, amely a rendszer fokozatos kikopásához vezethet, hacsak a NATO PURL programja nem talál megoldást a felújításra.
A nehéztüzérség jövőjét a drónok határozzák meg: a "lőj és fuss" (shoot-and-scoot) képesség, a hatékony elektronikai zavarás (EW) és a fizikai védelem (cages) nélkül ezek a 20. századi óriások könnyű prédái a 21. századi, olcsó precíziós eszközöknek. A 2S9 Nona példája mutatja, hogy a páncélvédelem hiánya a modern csatatéren végzetes, míg a Tyulpan és a Pion túlélése csak a frontvonaltól való távolságukon és a masszív kísérővédelmen múlik.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése