Az Orosz 2S18 Pat-S (oroszul: 2С18 «Пат-С») 152 mm önjáró tüzér fejlesztés : Mítosz - PR - Valóság
Az Orosz 2S18 Pat-S (oroszul: 2С18 «Пат-С») tüzér fejlesztés : Mítosz - PR - Valóság
Ez egy 152 mm-es önjáró tarack lett volna, amelyet a 80-as évek végén és a 90-es évek elején fejlesztettek a Szovjetunióban, majd Oroszországban.
Készítette : Borsi Miklós
https://borsifeletuzer.blogspot.com/2026/04/az-orosz-2s18-pat-s-oroszul-218-152-mm.html
A projekt több okból is „becsődölt” vagy legalábbis félbeszakadt:
Miért volt különleges a Pat-S?
Alváz: A BMP–3 gyalogsági harcjármű alvázára építették volna, ami rendkívüli mozgékonyságot és úszóképességet biztosított volna neki.
Cél: Egy könnyű, légi úton is szállítható, de nagy tűzerejű (152 mm) tüzérségi eszköz létrehozása volt a cél a légideszant csapatok (VDV) számára.
Miért fulladt kudarcba?
Stabilitási problémák: A BMP–3 alváza túl könnyűnek bizonyult a hatalmas 152 mm-es löveg visszarúgásához. A lövések során a jármű instabillá vált, ami rontotta a pontosságot és károsította a szerkezetet.
Lőtávolság: Az alkalmazott 2A61-es ágyú lőtávolsága elmaradt a modern követelményektől (kb. 13-15 km), ami a tüzérségi párbajokban hátrányt jelentett.
Finanszírozás: A Szovjetunió felbomlása utáni gazdasági válság megpecsételte a sorsát; az orosz hadsereg inkább a már meglévő 2S19 Mszta–Sz modernizálására és a 120 mm-es hibrid rendszerekre (pl. 2S31 Vena) koncentrált.
Végül csak egyetlen prototípus készült belőle, amely ma a szentpétervári tüzérségi múzeumban látható. Az elnevezésben szereplő "S" betű (Pat-S) valószínűleg a tüzérségi eszközök jelölésére szolgált, de a projekt kudarca miatt soha nem került sorozatgyártásba.
Jelenleg az oroszok a 2S43 Malva (gumikerekes) és a 2S35 Koalicija-SZV rendszerekkel próbálják pótolni a modern 152 mm-es igényeket, bár ez utóbbi fejlesztése is rendkívül hosszúra nyúlt.
a 2S18 Pat-S (2С18 «Пат-С») önjáró tarack részletes technikai specifikációi. Fontos megjegyezni, hogy mivel a projekt a prototípus fázisban elhalt, az adatok a tesztpéldány paramétereit tükrözik.
Általános jellemzők
Típus: Úszóképes önjáró tarack
Személyzet: 5–7 fő (feladattól függően)
Össztömeg: kb. 18,7 – 19 tonna
Alváz: Módosított BMP–3 (objekt 688)
Méretek
Hosszúság (ágyúval előre): ~7,2 m
Test hossza: ~6,1 m
Szélesség: 3,23 m
Magasság: ~2,5 m
Fegyverzet és tűzerő
Főfegyverzet: 152 mm-es 2A61 (M-318) tarack
Lőszerkészlet: 35 darab lövedék
Tűzgyorsaság: 6–8 lövés/perc
Maximális lőtávolság: * Hagyományos lövedékkel: ~13,7 - 15,2 km
Vezérelt lövedékkel (pl. Krasznopol): korlátozottan alkalmazható lett volna
Irányzás: 360°-ban körbeforgatható torony; függőleges tartomány: -5° és +70° között
Mozgékonyság
Motor: UTD-29 V10-es dízelmotor
Teljesítmény: 500 LE (373 kW)
Maximális sebesség (úton): 70 km/h
Maximális sebesség (vízen): 10 km/h (két vízsugárhajtómű segítségével)
Hatótávolság: kb. 600 km
Páncélzat és védelem
Anyaga: Hegesztett alumíniumötvözet
Védelmi szint: Frontálisan ellenáll a 30 mm-es gépágyú lövedékeinek, oldalról és hátulról pedig a kézi lőfegyvereknek és repeszeknek.
Miért nem sikerült? (Technikai összefoglaló)
Bár papíron a BMP–3 mozgékonysága és a 152 mm-es rombolóerő párosítása zseniálisnak tűnt, a gyakorlatban a visszarúgási erő kezelhetetlen volt. A könnyű alváz minden lövésnél hatalmasat rándult, ami:
Tönkretette a futóművet rövid időn belül.
Lehetetlenné tette a pontos sorozatlövést, mert a jármű „elugrált” a helyéről.
Szűkös küzdőtér: A 152 mm-es lőszerek mérete miatt a BMP–3 belseje túl zsúfolttá vált a személyzet számára.
A 2S18 Pat-S (2С18 «Пат-С») projekttel kapcsolatos adatok és a „csőd” (fejlesztési stop) háttere többnyire orosz katonai szakirodalomból és nemzetközi haditechnikai archívumokból származik.
Íme a legfontosabb forráscsoportok, ahol utána tudsz nézni a részleteknek:
1. Orosz szakmai források és archívumok
Orosz Védelmi Minisztérium archívuma: A 2S18-ast hivatalosan a Kurganmashzavod (alváz) és a 9-es számú tüzérségi gyár (löveg) fejlesztette az 1980-as években.
Vojenno-Isztoricseszkij Muzej (Szentpétervár): A világon létező egyetlen prototípust itt őrzik (Tüzérségi, Mérnöki és Híradó Csapatok Katonatörténeti Múzeuma). A múzeumi katalógusok tartalmazzák a hitelesített műszaki leírást.
„Tyehnyika i Vooruzsenyije” (Technika és Fegyverzet) folyóirat: Ebben az orosz szaklapban jelentek meg részletes elemzések arról, hogy miért nem felelt meg a VDV (légideszant) és a szárazföldi erők követelményeinek a projekt.
2. Hiteles haditechnikai adatbázisok
Army Recognition & Military-Today: Nemzetközi platformok, amelyek a prototípus fázisban maradt szovjet kísérleti eszközöket (úgynevezett "Experimental systems") katalogizálják.
Janes Defence Weekly: A 80-as/90-es években figyelemmel kísérték a BMP-3 alvázra épülő variációkat, itt dokumentálták először a nyugati hírszerzés számára a projekt leállítását.
3. Modern szakmai elemzések (Magyar és külföldi)
Védelmi Ipar Blog: Magyar nyelvű forrás, amely nemrég (2023-as hírek alapján) foglalkozott a Pat-S esetleges „újjáélesztésével” vagy modernizációjával az ukrajnai háború tapasztalatai fényében.
Bmpd LiveJournal: Az egyik legmegbízhatóbb orosz haditechnikai blog (szakértők szerkesztik), amely részletesen dokumentálta a 2S18-as sorsát a Rzsev-i lőtéren töltött évtizedek alatt.
Összegzés a kudarc forrásairól
A források egybehangzóan a következőket jelölik meg a bukás okaként:
Gazdasági okok: A Szovjetunió 1991-es felbomlása és az azt követő pénztelenség.
Műszaki elavulás: A 2A61 / 2A63 löveg lőtávolsága (15 km) már a 90-es években is kevés volt a NATO 155 mm-es (30+ km) rendszereivel szemben.
Szerkezeti gyengeség: A BMP-3 alumínium páncélzata nem bírta a 152 mm-es kaliberű lövegek folyamatos dinamikus terhelését.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése