Az orosz A Zauralec-D (oroszul: Зауралец-Д) 152 mm önjáró tüzér program Mítosz - PR - Valóság
Az orosz A Zauralec-D (oroszul: Зауралец-Д) 152 mm önjáró tüzér program Mítosz - PR - Valóság
A projekt célja az volt, hogy a légideszant csapatok (VDV) elöregedett, 120 mm-es 2S9 Nona-S önjáró lövegeit váltsa le egy sokkal nagyobb tűzerejű eszközzel.
Készítette : Borsi Miklós
https://borsifeletuzer.blogspot.com/2026/04/az-orosz-zauralec-d-oroszul-152-mm.html
A projekt főbb jellemzői
A fejlesztés két fő irányban folyt:
Egy 120 mm-es változat (hasonlóan a Nona hibrid tarack-aknavető rendszeréhez).
Egy 152 mm-es változat (2S36 jelzéssel), amely egy speciálisan kifejlesztett, 2A89 típusú ágyút kapott volna.
Miért „csődölt be” a 152 mm-es változat?
A projekt 2016 körül akadt el, és végül leállították a következő okok miatt:
Fizikai korlátok: A 152 mm-es löveg visszarúgása és súlya túl nagynak bizonyult a deszantolható (ejtőernyővel ledobható), könnyű alvázhoz (amely a BMD-4M vagy a Sprut-SD alapjaira épült). A lövések során fellépő dinamikus terhelés veszélyeztette a jármű szerkezeti épségét és a pontosságot.
Szigorodó követelmények: Az orosz Védelmi Minisztérium a tesztek után radikálisan megváltoztatta a tüzérségi eszközökkel szembeni elvárásokat (nagyobb lőtávolság, digitális tűzvezetés, precíziós lőszerek).
A „Lotos” felemelkedése: A Zauralec-D tapasztalataira építve indították el a 2S42 Lotos projektet. A hadvezetés végül úgy döntött, hogy a deszantosoknak hatékonyabb egy modernizált, de könnyebben kezelhető 120 mm-es rendszer (a Lotos), mint egy instabil 152 mm-es óriás.
152 mm-es (2S37) változat részletes technikai adatai és a bukás háttere:
Műszaki adatok (2S37 Zauralec-D)
Főfegyverzet: 152 mm-es 2A89 típusú huzagolt csövű ágyú-tarack.
Alváz: Módosított, meghosszabbított BMD–4M (vagy egyes források szerint a 2S25M Sprut-SDM1 alváza, 7 futógörgős kivitelben).
Össztömeg: kb. 18 tonna (ez volt a kritikus határ, hogy ejtőernyővel ledobható maradjon).
Személyzet: 4 fő.
Tűzgyorsaság: 6–8 lövés/perc (automata töltőberendezéssel).
Lőtávolság:
Hagyományos lövedékkel: ~13–18 km.
Rakéta-póthajtású lövedékkel: akár 25 km (elméleti adat).
Motor: 2V-06-2 dízelmotor (kb. 450–500 LE).
Sebesség: 70 km/h (úton), 10 km/h (vízen).
Lőszerkészlet: Rendkívül alacsony, kb. 20-22 darab 152 mm-es gránát (a szűk belső tér miatt).
Bár a 152 mm-es önjáró deszant-löveg koncepciója jelenleg „parkolópályán” van, a technikai megoldások egy részét átmentették:
A 2S42 Lotos (120 mm) már a tesztek végső fázisában van, és ez váltotta fel a Zauralecet.
A 152 mm-es igényt a VDV számára részben a vontatott lövegekkel vagy a nagyobb egységekhez beosztott 2S43 Malva (kerekes önjáró löveg) rendszerekkel próbálják megoldani, amelyek ugyan nem dobhatók le ejtőernyővel, de mobilabbak és stabilabbak.
Összességében a Zauralec-D a 152 mm-es kaliber és a könnyű, légi úton szállítható páncélosok közti feloldhatatlan fizikai konfliktus (súly vs. visszarúgás) áldozata lett.
Miért fulladt kudarcba? (Technikai okok)
A projekt 2016-os leállításához és a 2S42 Lotos (120 mm) projekt elindításához több kritikus technikai probléma vezetett:
Visszarúgási energia: A 152 mm-es 2A89-es löveg visszarúgási ereje túl nagy volt a könnyű, alumíniumötvözetből készült deszant-alváz számára. A tesztek során a lövések olyan mértékű dinamikus terhelést jelentettek, ami rövid idő alatt szerkezeti repedéseket okozott a vázon és tönkretette a hidropneumatikus felfüggesztést.
Stabilitási problémák: Tüzelés közben a jármű instabillá vált. Mivel nem volt elég tömege a löveg ellensúlyozására, a pontosság drasztikusan romlott, és fennállt a borulás veszélye is bizonyos tüzelési szögeknél.
Lőszer-kapacitás: A 152 mm-es lövedékek és a hozzájuk tartozó kivetőtöltetek hatalmas helyet foglaltak. Egy modern harctéren a 20 darabos lőszerkészlet édeskevésnek bizonyult volna, a jármű pedig túl zsúfolttá vált a kezelőszemélyzet számára.
Hatótávolsági limit: Az orosz hadsereg rájött, hogy a 152 mm-es kaliber önmagában nem ér sokat, ha a rövid csőhossz (a súlylimit miatt) nem teszi lehetővé a 30-40 km-es lőtávolságot. A NATO 155 mm-es rendszerei messziről megsemmisítették volna, mielőtt lőtávolba ér.
Összegzés
A Zauralec-D-t végül a fizika győzte le: nem lehet egy nehéztüzérségi ágyút ráerőltetni egy pehelysúlyú, ejtőernyős járműre anélkül, hogy az ne menne a stabilitás vagy a tartósság rovására. Emiatt az oroszok visszatértek a 120 mm-es hibrid (ágyú-aknavető) koncepcióhoz (ez lett a Lotos), amely ugyan kisebb ütőerővel bír, de megbízhatóbb és több lőszert szállíthat
, készült belőle prototípus, sőt, a tesztekhez több példányt is összelegóztak, de ahogy a tüzér szakma mondaná: ezek nem harcjárművek voltak, hanem „önjáró kísérleti katasztrófák”.
A fejlesztési fázisban (az orosz terminológiában ez az OKR – Opitno-Kansztruktorszkaja Rabota) a TsNIITochMash intézet legyártott néhány funkcionális tesztpéldányt:
1. A 152 mm-es prototípus (2S36)
Ebből legalább 1-2 példányt biztosan megépítettek a 2014-2015-ös állami tesztekhez. Ez nem csak egy makett volt: lőttek is vele a rzsevi vagy a togliatti lőtéren.
A fizikai valóság: Ezek a példányok bebizonyították a tüzér-fizika alaptörvényét: a 152 mm-es 2A89-es ágyú visszarúgása olyan brutális volt, hogy a kísérleti lövészetek alatt a BMD–4-alapú vázszerkezet egyszerűen elkezdett deformálódni.
Hová tűntek? Az oroszok nem szeretik a vitrinbe tenni a kudarcot. Miután a projektet 2016-ban leállították, a prototípusokat vagy szétvágták alkatrésznek, vagy egy zárt gyári udvaron rohadnak, ahol a Google Earth sem látja őket.
2. Miért hiszik sokan, hogy "nem is létezett"?
Mivel a projekt elbukott a „predvaritelnye iszpitanyija” (előzetes vizsgálatok) fázisában, soha nem jutott el a sorozatgyártásig, és nem mutogatták a Vörös téren sem.
Mi lett a projekt sorsa?
Zauralec-D (2S36) projekt „becsődöléséről” és leállításáról szóló információk elsősorban orosz állami hírügynökségektől, a fejlesztővállalat közleményeiből, valamint nemzetközi haditechnikai elemzőktől származnak.
Íme a legfontosabb források, amelyek dokumentálják a projekt sorsát:
1. Hivatalos gyártói és állami források
TsNIITochMash (Központi Precíziós Gépgyártási Tudományos Kutatóintézet): Mint a projekt fő fejlesztője, az intézet vezetői (például Dmitrij Szemizorov korábbi vezérigazgató) több nyilatkozatban is megerősítették 2016–2017 környékén, hogy a Zauralec-D projektet „felfüggesztették”. A döntést az állami tesztek után hozták meg, mivel a rendszer nem felelt meg maradéktalanul a hadsereg elvárásainak.
TASZSZ és RIA Novosztyi: Az orosz állami hírügynökségek 2016 augusztusában adták hírül, hogy a Zauralec-D fejlesztését leállították, és helyette egy új projektet indítottak Lotos néven. A jelentések kiemelték, hogy az új fejlesztés már a Zauralec során szerzett tapasztalatokra épül, de hatékonyabb és modernebb lesz.
2. Nemzetközi szakmai elemzések
The National Interest: Több elemzésükben (pl. Mark Episkopos tollából) részletesen foglalkoztak azzal, hogy a 152 mm-es 2A89-es ágyú miért bizonyult túl nehéznek és „agresszívnak” a könnyű BMD-4-es alvázhoz. Az elemzések rámutatnak a szerkezeti stabilitási problémákra, amelyek a projekt végét jelentették.
Army University Press (Lester W. Grau és Charles K. Bartles): A „The Russian Way of War” című alapművükben és kapcsolódó tanulmányaikban a szerzők (akik az amerikai hadsereg orosz haderőre szakosodott elemzői) dokumentálták a Zauralec-D-t, mint a deszantcsapatok tüzérségi modernizációs kísérletét, amely végül a 2S42 Lotos (120 mm) javára maradt alul.
Army Guide & GlobalSecurity: Ezek a nemzetközi adatbázisok technikai szinten rögzítik a 2S36-os prototípus paramétereit és a fejlesztés 2015-ös leállításának tényét.
Összegzett indokok a források alapján:
A források három fő okot jelölnek meg a projekt kudarcára:
Visszarúgási energia: A 152 mm-es löveg ereje folyamatosan károsította a könnyített (ejtőernyővel ledobható) alvázat.
Lőszerkapacitás: A nagy kaliberű lőszerekből túl kevés fért el a jármű belsejében, ami harctéri szempontból nem volt praktikus.
Koncepcióváltás: Az orosz Védelmi Minisztérium végül úgy döntött, hogy a deszantosoknak (VDV) kifizetődőbb egy univerzálisabb, 120 mm-es hibrid fegyverzet (ágyú-tarack-aknavető), mint egy tiszta 152 mm-es nehéztüzérségi eszköz.
A Zauralec-D (2S36/2S37) projekt az orosz tüzérségi fejlesztések egyik legérdekesebb, de végül kudarcba fulladt kísérlete volt, amely kifejezetten a légideszant csapatok (VDV) tűzerejének radikális növelését célozta.
Í
Megjegyzések
Megjegyzés küldése