A 105 mm-es tüzérség az orosz-ukrán háborúban
A 105 mm-es tüzérség az orosz-ukrán háborúban Készítette : Borsi Miklós https://borsifeletuzer.blogspot.com/2026/02/a-105-mm-es-tuzerseg-az-orosz-ukran.html
1. Bevezetés és az európai hadszíntér geopolitikai kontextusa
Az orosz-ukrán háború rávilágított arra a megkerülhetetlen katonai realitásra, hogy a 21. századi, magas intenzitású, drónokkal telített harctéren a tüzérség továbbra is a "csatatér királya" maradt. A konfliktus kitörését követő manőverező fázis viszonylag gyorsan egy felőrlő, statikus állóháborúvá alakult át, ahol a mélységben tagolt védelmi vonalak, az egyre hatékonyabb és rövidülő célfelderítési és megsemmisítési láncok (kill chains), valamint a légierő mindkét oldalról megtapasztalható korlátozott mozgástere egy olyan hadműveleti környezetet teremtettek, ahol a földi tűzerő és a tüzérségi elrettentés dominál a páncélos manőverek felett.
A konfliktus korai szakaszában Ukrajna jelentős, mintegy 1150 darabos szovjet érából származó tarack-arzenállal rendelkezett, amelyből megközelítőleg 750 darab 152 mm-es, 350 darab pedig 122 mm-es űrméretű volt (például a D-30-as vontatott tarack).
A 105 mm-es rendszerek – mint az amerikai-brit M119/L119, a történelmi gyökerekkel rendelkező olasz OTO Melara Mod 56, vagy az innovatív AM General 2-CT Hawkeye – a 122 mm-es D-30-as tarackok logikus és technológiailag fejlettebb váltótípusaként jelentek meg az ukrán gépesített, légideszant, valamint rohamdandárok közvetlen tűztámogató fegyverzetében.
2. A könnyű tüzérség doktrinális evolúciója és a 105 mm-es kaliber újjászületése
A hidegháború lezárulását követő évtizedekben a nyugati és a keleti katonai gondolkodás egyaránt a nagyobb kaliberek és a hosszabb lőtávolságok felé mozdult el. A 155 mm-es (NATO) és a 152 mm-es (orosz) tüzérség vált a hadosztály- és dandárszintű tűztámogatás alappillérévé, mivel ezek a fegyverek lényegesen nagyobb robbanóerőt tudtak célba juttatni, és képesek voltak 20-30 kilométeres, vagy precíziós és rakétapóthajtású (RAP) lőszerekkel akár 40 kilométeres mélységben is pusztítani.
A katonai elméletírók sokáig úgy vélték, hogy a 105 mm-es és a 122 mm-es rendszereket a nehezebb 155 mm-es önjáró lövegek (SPG) és a könnyű, gyorsan mozgatható 120 mm-es aknavetők fogják teljesen kiszorítani.
Ebben a doktrinális űrben a 105 mm-es tüzérség aszimmetrikus előnyöket tudott felmutatni. Míg a 155 mm-es fegyverek az ellentüzérségi harc és a mélységi logisztikai csomópontok elpusztításának eszközei, a 105 mm-es lövegek a közvetlen gyalogsági támogatás, az abszolút mobilitás és a harctéri mikromenedzsment fegyvereivé váltak.
3. Rendszer-specifikus technológiai és harcászati elemzés
Az ukrán fegyveres erők több, eltérő generációt és tervezési filozófiát képviselő 105 mm-es tüzérségi eszközt is kaptak a nyugati segélyprogramok, valamint az ipari tesztelések keretében. Ezen rendszerek mindegyike más-más taktikai profillal rendelkezik, és más kihívásokra ad választ a frontvonalon.
3.1. Az L119 és M119 Light Gun: A nyugati könnyű tüzérség gerince
A brit tervezésű L119, valamint annak amerikai, licenc alapján gyártott változata, az M119 képezi az ukrán 105 mm-es képesség gerincét. E rendszer fejlesztése még 1965-ben kezdődött a brit Royal Artillery (Királyi Tüzérség) igényeinek megfelelően, amely elégedetlen volt a korabeli olasz (OTO Melara) fegyverek rövid lőtávolságával és vontatási instabilitásával durva terepen.
Az M119/L119 technikai paraméterei az extrém agilitást szolgálják. A fegyver tömege harci konfigurációban alig haladja meg az 1936 kilogrammot, ami lehetővé teszi, hogy egyszerű HMMWV (High Mobility Multipurpose Wheeled Vehicle - M1097 vagy M1152 változatok) katonai terepjárókkal vontassák.
A fegyver legkiemelkedőbb harcászati előnye azonban a tűzgyorsaságban és a cél áthelyezésének sebességében rejlik. A jól kiképzett, 5-7 fős személyzet az első három percben maximálisan 8 lövés/perc sebességet képes fenntartani, míg a tartós (sustained) tűzgyorsaság 3 lövés/perc 30 percen keresztül.
Ezen képességek drámai szinergiáját demonstrálta az ukrán 95. "Poliszja" Légideszant Dandár egyik L119-es személyzete a donbászi harcokban. A Dmytro őrmester – aki civilben a katasztrófavédelem kötelékében szolgált, így rendkívüli stressztűrő képességgel rendelkezett – által parancsnokolt öt fős csapat egyetlen L119-es tarackkal 10 napon keresztül vert vissza egy folyamatos, nagyszabású orosz offenzívát.
3.2. OTO Melara Mod 56: Aszimmetrikus hadviselés egy veterán fegyverrel
A hadtörténelem különös fintora, hogy a 21. századi ukrán sztyeppéken az egyik leghatékonyabb túlélőfegyverré egy 1950-es években tervezett olasz hegyivadász tarack, az OTO Melara Mod 56 vált. A fegyvert az OTO Melara vállalat 1955-56-ban fejlesztette ki az olasz Alpini dandárok hegyi tüzérezredei számára.
A löveg rendkívül rövid, csupán 1,47 méteres lövegcsővel (L/14) rendelkezik, amely a modern szabványokhoz mérten marginális, mindössze 10 000 méteres maximális lőtávolságot tesz lehetővé.
A Mod 56 egyedülálló túlélőképességét a modern csatatéren éppen az elavultnak hitt dizájnja adja. A fegyver hihetetlenül alacsony profillal rendelkezik (szabványosan is csak 1,9 méter magas), de az ukrán kezelők gyakran még a védelmet szolgáló acél lövegpajzsot is eltávolítják, hogy tovább csökkentsék a sziluettet és a súlyt.
A harcászati alkalmazás során az ukrán csapatok a Mod 56-ost szokatlanul közel, mindössze 1-5 kilométerre a "nulladik vonaltól" (a közvetlen frontvonaltól) vetik be, így kompenzálva a rövid lőtávolságot.
3.3. AM General 2-CT Hawkeye: A mobil tüzérség technológiai forradalma és a "Soft-Recoil" elv
A skála másik végletén, a legmodernebb innovációt az amerikai Mandus Group és az AM General által közösen fejlesztett 2-CT Hawkeye 105 mm-es mobil tarackrendszer (Mobile Howitzer System - MHS) képviseli. Ezt a rendszert 2024 áprilisában titokban szállították le Ukrajnába éles harctéri tesztelés céljából, miután az ukrán személyzet egy kéthetes, intenzív kiképzésen vett részt.
A Hawkeye koncepcionális magját az úgynevezett "lágy hátrasiklású" (soft-recoil) technológia alkotja, amely paradigmaváltást jelent a nagy kaliberű fegyverek integrációjában.
Ez az innovatív fizikai megoldás megközelítőleg 60%-kal csökkenti a platformra ható hátrasikló erőt.
4. Táblázat Ukrajnában alkalmazott 105 mm-es tüzérségi rendszerek tulajdonságait bemutató összehasonlító táblázat.
| Tulajdonság | M119 / L119 | OTO Melara Mod 56 | AM General 2-CT Hawkeye | M101 / M101A1 |
| Származási hely | Egyesült Királyság / USA | Olaszország | USA | USA |
| Típus | Vontatott tarack | Vontatott hegyi tarack | Önjáró tarack (HMMWV) | Vontatott tarack |
| Tömeg | 1936 kg | 1290 kg | Rendszer: 4,4 tonna | 2260 kg |
| Csőhossz | L/30.48 (3,2 m) | L/14 (1,47 m) | N/A | L/22 (2,31 m) |
| Személyzet | 5-7 fő | 7 fő | 4 fő (akár 2 is) | 8 fő |
| Max. tűzgyorsaság | 8 lövés/perc | 8 lövés/perc | 8 lövés/perc | 10 lövés/perc |
| Tartós tűzgyorsaság | 3 lövés/perc | 4 lövés/perc | 3 lövés/perc | 3 lövés/perc |
| Alap lőtávolság | 11,5 - 17,5 km | 10 km | 11,5 km | 11,27 km |
| Max. lőtávolság (RAP)* | 19,5 km | N/A | 19,5 km | 15,1 km |
*RAP (Rocket Assisted Projectile): Rakétapóthajtású lőszerrel elért megnövelt hatótávolság.
5. Táblázat Az ukrán fegyveres erőknél szolgáló 105 mm-es tüzérségi rendszerek adományozóira, mennyiségére, a nyílt forrású (OSINT / Oryx) veszteségadatokra, valamint a karbantartási és pótlási folyamatokra vonatkozó információkat az alábbi táblázat foglalja össze.
| Típus (105 mm) | Adományozó ország | Leszállított mennyiség (kb.) | Vizuálisan megerősített veszteség (Oryx) | Pótlás és karbantartás dinamikája |
| M119 / L119 | USA, Egyesült Királyság | USA: 72 db | 10 db (L119/M119) | A pótlás folyamatos volt (az USA a kezdeti 36 darabról 72-re növelte a mennyiséget). |
| OTO Melara Mod 56 | Spanyolország | 6 db | 2 db | Nincs nyilvános adat további pótlásról, egyedi adományként érkezett a spanyol haderőtől. |
| M101 / M101A1 | Litvánia, Portugália | Litvánia: legalább 18 db, Portugália: 9 db könnyű tarack | 1 db | A régebbi típusból a veszteségeket követően újabb litván vagy portugál szállítmányok nem érkeztek, funkciójukat az L119/M119 veszi át. |
| AM General 2-CT Hawkeye | USA (AM General) | 1 db | Nincs megerősített veszteség | Kísérleti rendszer, amelyet éles harctéri tesztelésre küldtek 2024 áprilisában. Ha a tesztek sikeresek, a frissített változatokból további ukrajnai szállítások várhatók. |
Fontos megjegyezni, hogy az "Oryx" által regisztrált veszteségek kizárólag a fényképpel vagy videóval megerősített eseteket tartalmazzák, így a valós harctéri veszteség – a drónok és a heves orosz ellentüzérségi harc miatt – ennél magasabb lehet. A megsemmisült vagy elhasználódott L119/M119 lövegeket a nyugati készletek korlátozottsága miatt egyre inkább a karbantartási láncok lerövidítésével (belföldi ukrán szervizelés) igyekeznek pótolni.
A 105 mm-es tüzérség taktikai újjáéledése nem ítélhető meg objektíven anélkül, hogy ne végeznénk el egy részletes ballisztikai és rendszerszintű összehasonlítást a meghatározó nyugati 155 mm-es és az egykori szovjet 122 mm-es rendszerekkel. Az alábbi táblázat a három kategória egy-egy emblematikus képviselőjét (M119, M777, D-30) veti össze.
1. Táblázat: A főbb vontatott tüzérségi rendszerek összehasonlító elemzése Ukrajnában
| Technikai Paraméter | M119 / L119 (105 mm) | M777 (155 mm) | D-30 (122 mm) |
| Származási hely | Egyesült Királyság / USA | Egyesült Királyság / USA | Szovjetunió |
| Löveg tömege (harci pozíció) | 1 936 kg (M119A1) | 4 200 kg | ~3 200 kg |
| Lövegcső hossza | L/30.48 (3,20 m) | L/33 (5,08 m) | L/38 (4,66 m) |
| Standard lőtávolság (HE lőszer) | 11,5 km – 17,5 km | 21,0 km (M107) – 23,5 km (M795) | 15,3 km |
| Max. lőtáv. (RAP / ERFB / Excalibur) | 19,5 km (Charge 8) | 30 km (ERFB) - 40 km (Excalibur) | 21,9 km (RAP) |
| Maximális tűzgyorsaság | 8 lövés / perc | 4 - 8 lövés / perc | 6 - 8 lövés / perc |
| Fenntartható tűzgyorsaság | 3 lövés / perc (30 percig) | 2 lövés / perc | ~2 lövés / perc |
| Oldalszög (Traverse) | 360° (körbeforgatható talplemez) | 46° (szétterpeszthető lövegtalp) | 360° (háromágú talplemez) |
| Lövedék tömege (kb.) | ~14,9 kg (33 font) | ~45,0 kg (100 font) | ~21,7 kg |
| Kezelőszemélyzet | 5 – 7 fő | 7 – 8 fő | 6 – 8 fő |
A fenti adatokból világosan kitűnik a 155 mm-es tüzérség, jelen esetben a titánium szerkezete miatt forradalmian könnyűnek számító M777-es nyomasztó ballisztikai fölénye. A 155 mm-es lőszerek tömege közel háromszorosa a 105 mm-es gránátokénak, ami radikálisan nagyobb mennyiségű robbanóanyag célba juttatását és sokkal nagyobb letalitási rádiuszt eredményez.
Ugyanakkor a háború kegyetlen aritmetikája szerint az elméleti pusztítóerő csak akkor ér valamit, ha a fegyver fizikailag a helyszínre juttatható és logisztikailag ellátható. Itt mutatkozik meg az M119 és az L119 fölénye. Az 1936 kilogrammos össztömeg és a kisebb méretű lőszer logisztikai csodát tesz lehetővé a sáros, nehezen járható ukrán terepen.
Az adományozási spektrum szélsőségei: A szupernehéz és a könnyű tüzérség szinergiája
A nyugati adományozások nem merültek ki a 155 és 105 mm-es kaliberekben, a konfliktus egyfajta "készlet-háborúvá" (inventory war) vált, ahol minden elérhető eszközt mozgósítani kell.
Bár az M110A2 egy hidegháborús, lassú és analóg monstrum, amely 90 kilogrammos lövedékeket lő ki mintegy 20 mérföldes távolságba, a modernizált digitális tűzvezető rendszerekkel összekötve elképesztő pusztításra képes az orosz gyülekezési körletekkel vagy logisztikai bázisokkal szemben.
5. A 105 mm-es lőszerek anatómiája, technológiai evolúciója és a logisztikai hálózatok
A tüzérség hatékonysága végső soron egyenlő a kilőtt lőszer (muníció) hatékonyságával. Az ukrajnai harctérre érkező 105 mm-es lőszerek nem egy homogén halmazt alkotnak; az amerikai, brit és egyéb NATO gyártóktól származó készletek jelentős technológiai fejlődésen mentek keresztül az alap HE (High-Explosive) gránátoktól kezdve a modern, rakétapóthajtású típusokig.
2. Táblázat: A főbb 105 mm-es lőszertípusok paraméterei
| Típus megnevezése | Gyártó / Származás | Funkció / Leírás | Különleges jellemzők / Teljesítmény |
| M1 HE | USA / NATO | Alap repeszromboló gránát | Standard tömeg és robbanóerő, alapvető ballisztikai jellemzők. |
| L31 HE | BAE Systems (UK) | Növelt teljesítményű repeszromboló | Acél test RDX/TNT töltettel, ~25%-kal nagyobb letalitási rádiusz az M1-hez képest. |
| XL32E1 | BAE Systems (UK) | Bázis-kifúvásos (Base Bleed) HE | Gázképző egységgel csökkenti a légellenállást, 20 km feletti lőtávolság elérése. |
| M927 HERA | USA | Rakétapóthajtású (Rocket Assisted) HE | Csőelhagyás után 15,25s múlva gyújtó rakétamotor, 2,63 kg TNT, akár 80%-os letalitás-növekedés. |
| L52 Smoke | BAE Systems (UK) | Füstképző gránát | Időzítő gyújtóval működő 4 db vörösfoszfor-tartalmú füstgyertya, tartós álcázást biztosít. |
A táblázatban felsorolt modern lőszerek jelentősen kibővítik a könnyű tüzérség alkalmazási lehetőségeit. Különösen kiemelkedő technológiai vívmány az amerikai M927 HERA (High Explosive Rocket Assisted) típus, amely radikálisan növeli meg az M119-esek lőtávolságát és pusztítóerejét. Az M927 testének farokrésze áramvonalas hajófar-kialakítással (boat-tail) bír, és magában foglal egy szilárd hajtóanyagú rakétamotort, valamint egy precíz késleltető mechanizmust.
A brit ipar, a BAE Systems révén, szintén hozzájárult a fegyverarzenál finomhangolásához. Az XL32E1 típus az úgynevezett "Base Bleed" (gázképző bázis, bázis-kifúvás) technológiát alkalmazza, ahol a lövedék talprészénél egy lassan égő pirotechnikai elegy gázokat bocsát ki repülés közben. Ez nem biztosít tolóerőt, mint a rakétamotor, hanem "feltölti" a lövedék mögött keletkező alacsony nyomású zónát (vákuumot), ezzel drasztikusan csökkentve a talpellenállást (base drag), lehetővé téve a 20 kilométert meghaladó lőtávolságot.
A decentralizált logisztikai láncok túlélési előnye
Ezeknek a könnyű, 14-15 kilogrammos lőszereknek a frontvonalra juttatása lényeges taktikai előnnyel kecsegtet. A 155 mm-es (45 kg-os) gránátok mozgatásához, a paletták letöltéséhez általában katonai teherautók, gépesített emelők és targoncák szükségesek a kiépített logisztikai elosztópontokon. Ezek a központi depók mágnesként vonzzák az orosz felderítést, és az Iszkander ballisztikus rakéták elsődleges célpontjai. Ezzel szemben a 105 mm-es lőszerek olyan könnyűek, hogy emberi erővel is hosszú ideig, fizikai kimerülés nélkül rakodhatók. A faládákba csomagolt gránátokat diszpergálva, egyszerű civil kisteherautókon (pickupokon), UAZ-okon vagy akár családi egyterűekben is el lehet juttatni a végső 10-15 kilométeres szakaszon a rejtett lőállásokba, minimalizálva az akusztikus és termális lábnyomot a szállítási folyamat során.
6. A globális lőszerellátás geopolitikája és a "Dél-Koreai Paradoxon"
A 105 mm-es tüzérségi rendszerek fenntartásához az ukrán erők masszív nemzetközi támogatásra szorulnak, hiszen az eredeti (2022 előtti) védelmi iparuk egyáltalán nem gyártott NATO-szabványos lőszereket. A "lőszeréhség" folyamatos és fenyegető probléma; míg Oroszország havonta közel 250 000 - 300 000 tüzérségi lőszert lő ki, és saját hadiipara, valamint Észak-Korea révén pótolni is tudja azt, Ukrajnának csupán a védelmi vonalak megtartásához is minimum havi 75 000 gránátra lenne szüksége, míg egy ellentámadás ennek a dupláját emésztené fel.
A donációs erőfeszítések oroszlánrészét az Egyesült Államok vállalta: a hivatalos források szerint Washington több mint 180 000 darab, egyes jelentések és a Presidential Drawdown Authority (PDA) adatok alapján pedig akár 800 000 darab feletti 105 mm-es gránátot és legalább 72 darab fegyvert biztosított Kijevnek.
Azonban ahogy a hagyományos nyugati (amerikai és európai) raktárak kezdtek kiürülni, a geostratégiai elemzők figyelme Ázsia felé, azon belül is a világ talán legkiterjedtebb 105 mm-es készletével rendelkező országára, Dél-Koreára (Koreai Köztársaság) irányult.
A dél-koreai helyzet geopolitikai paradoxona abban áll, hogy az ország szigorú törvényei (Foreign Trade Act) tiltják a közvetlen fegyverexportot és halálos katonai segítségnyújtást aktív háborús övezetekbe, amit a szöuli kormányzat többször meg is erősített.
A washingtoni CSIS (Center for Strategic and International Studies) stratégiai elemzői (Mark Cancian és Chris Park) rámutattak egy zseniális kiskapura: a dél-koreai haderő egy masszív modernizációs program keretében a tüzérségi állományát átállítja a saját gyártású 155 mm-es K9 Thunder önjáró lövegekre.
3. Táblázat: A tüzérségi lőszerek globális piacának gazdasági előrejelzései
A lőszerfelhasználás mértéke egyértelműen tükröződik a globális hadiipari piac felívelésében, amint azt a meghatározó piackutató intézetek adatai is mutatják:
| Paraméter | Coherent Market Insights / Straits Research Adatok |
| Bázis év piacköb (2024-2025) | 4,65 milliárd USD – 5,32 milliárd USD |
| Előrejelzett piaci méret (2032-2034) | 6,77 milliárd USD – 8,74 milliárd USD |
| CAGR (összetett éves növ. ráta) | 5,5% – 5,81% |
| Meghatározó piaci régiók | Észak-Amerika (45%+) – domináns, Ázsia-Óceánia (6,5%+) – leggyorsabban növ. |
| Katalizátor (Makro trend) | Geopolitikai feszültségek (Ukrajna), hadsereg-modernizáció, NATO "Make-up" stratégiák |
A 105 mm-es tüzérségi lőszerek pontos napi fogyásáról a hivatalos szervek ritkán közölnek bontott adatokat, de a teljes ukrán tüzérségi lőszerfelhasználás – az intenzív harcok során – napi 2000 és 7000 darab között mozog (míg az oroszoké eléri a napi 27 000 darabot is). A magas fogyás miatt a készletek pótlása folyamatos nemzetközi erőfeszítést és a hazai gyártás felpörgetését igényli.
6. Táblázat Az alábbi táblázat összefoglalja a 105 mm-es lőszertípusokat, a leszállított vagy tervezett mennyiségeket, a forrásországokat, valamint a pótlás dinamikáját:
| Lőszer típusa (105 mm) | Adományozó / Gyártó | Mennyiség (leszállított vagy tervezett) | Fogyás és pótlás dinamikája |
| M1 HE, M927 HERA (Tarack) | Egyesült Államok | Több mint 800 000 db | A könnyű tüzérség legfőbb ellátási bázisa. A napi intenzív lőszerfogyást az amerikai védelmi minisztérium folyamatos szállítmányokkal pótolja a meglévő raktárkészletekből. |
| L31 HE, XL32E1 (Tarack) | Egyesült Királyság | A több mint 400 000 darabos összesített brit tüzérségi adomány része | Az L119-es lövegekhez biztosítják, a pótlás folyamatosságát a brit BAE Systems hazai gyártókapacitásának nyolcszorosára növelésével igyekeznek fenntartani. |
| Standard 105 mm HE (Tarack) | Kanada | Több mint 10 000 db | A kanadai fegyveres erők saját raktárkészletéből származó, csomagban átadott lőszermennyiség az alapvető hiányok enyhítésére. |
| Standard 105 mm (Tarack) | Ausztrália | Pontos darabszám nem publikus | A nyugati raktárak apadásával Ausztrália is küldött 105 mm-es lőszereket az ukrán csapatok utánpótlására. |
| M393A3 HESH, M1060A2 APFSDS (Harckocsi) | Belgium (KNDS) | Több ezer db (32,4 millió euró értékben) | Ezek a lőszerek a Leopard 1-esek 105 mm-es huzagolt ágyúit látják el. A belga ipar közvetlenül gyártja az ukrán páncélosok fogyásának pótlására. |
| M1 HE (Tarack) | Ukrajna (Ukrainian Armor / CSG licenc) | Tervezett hazai gyártás: évi 50 000 – 100 000 db | A külföldi importfüggőség és a globális lőszerhiány csökkentése érdekében cseh licenc alapján 2026-tól indul a belföldi sorozatgyártás. |
| Standard 105 mm (Tarack) | Dél-Korea / USA (közvetett csere) | 3,4 millió db (potenciális dél-koreai készlet) | A fenyegető készlethiány áthidalására az USA tárgyalásokat folytat, hogy a dél-koreai 105 mm-es raktárkészletet bevonja az ukrán ellátási láncba. |
7. Táblázat Az ukrán fegyveres erőknél szolgáló 105 mm-es tüzérségi rendszerek adományozóira, mennyiségére, a nyílt forrású (OSINT / Oryx) veszteségadatokra, valamint a karbantartási és pótlási folyamatokra vonatkozó információk
| Típus (105 mm) | Adományozó ország | Leszállított mennyiség (kb.) | Vizuálisan megerősített veszteség (Oryx) | Pótlás és karbantartás dinamikája |
| M119 / L119 | USA, Egyesült Királyság | USA: 72 db | 10 db (L119/M119) | A pótlás folyamatos volt (az USA a kezdeti 36 darabról 72-re növelte a mennyiséget). |
| OTO Melara Mod 56 | Spanyolország | 6 db | 2 db | Nincs nyilvános adat további pótlásról, egyedi adományként érkezett a spanyol haderőtől. |
| M101 / M101A1 | Litvánia, Portugália | Litvánia: legalább 18 db, Portugália: 9 db könnyű tarack | 1 db | A régebbi típusból a veszteségeket követően újabb litván vagy portugál szállítmányok nem érkeztek, funkciójukat az L119/M119 veszi át. |
| AM General 2-CT Hawkeye | USA (AM General) | 1 db | Nincs megerősített veszteség | Kísérleti rendszer, amelyet éles harctéri tesztelésre küldtek 2024 áprilisában. Ha a tesztek sikeresek, a frissített változatokból további ukrajnai szállítások várhatók. |
Fontos megjegyezni, hogy az "Oryx" által regisztrált veszteségek kizárólag a fényképpel vagy videóval megerősített eseteket tartalmazzák, így a valós harctéri veszteség – a drónok és a heves orosz ellentüzérségi harc miatt – ennél magasabb lehet. A megsemmisült vagy elhasználódott L119/M119 lövegeket a nyugati készletek korlátozottsága miatt egyre inkább a karbantartási láncok lerövidítésével (belföldi ukrán szervizelés) igyekeznek pótolni.
Az ukrán könnyű tüzérség sikereit nem lehet izoláltan vizsgálni, mivel minden cselekvés ellenreakciót szül. Az orosz fegyveres erők a 2022 februárja óta eltelt időszakban jelentős doktrinális és technológiai adaptáción mentek keresztül az ellentüzérségi harc (counter-battery warfare) területén. A kezdeti, szovjet gyökerekből táplálkozó, statikus és "tömeges" tüzérségi tüzet előtérbe helyező szemlélet fokozatosan elmozdult a "tömeges precízió" és a lerövidített felderítési-csapásmérési ciklusok irányába.
A modern orosz ellentüzérségi "kill-chain" alapját a mobil felderítő lokátorok és az UAV (Unmanned Aerial Vehicle) rendszerek – mint az Orlan-10, Supercam vagy ZALA drónok – szinergiája biztosítja.
A hírhedt Zoopark-1 rendszer például egy MT-LB lánctalpas alvázra épített fázisvezérelt antennarácsos lokátor, amely a kilőtt tüzérségi lövedékek ballisztikus ívének követésével képes másodpercek alatt visszaszámolni a lövegek pontos kiindulási koordinátáit.
Ez a 12 kilométeres radar-detektálási határ drámai kontextusba helyezi a 105 mm-es ukrán lövegek harcászatát. Mivel az M119, L119 és különösen az OTO Melara Mod 56 standard lőtávolsága éppen a 10-15 kilométeres tartományba esik, tüzeléskor a fegyverek szinte kivétel nélkül bekerülnek az orosz felderítő lokátorok "látómezejébe". Az orosz sokktűz-taktika lényege, hogy drónokkal vagy terelő tüzérséggel provokálnak egy ukrán lövést, és amint a radar visszaszámolta a koordinátát, azt azonnal továbbítják egy várakozó Lancet kamikaze drónnak, egy Szmercs sorozatvetőnek, vagy egy nagyméretű, önjáró Mszta-S/Malka 152 mm-es taracknak.
Ukrán tisztikarok és a RUSI (Royal United Services Institute) elemzőinek egybehangzó beszámolói szerint, amikor ez az orosz információs hálózat zavartalanul működik, a célazonosítástól az első orosz válaszcsapás megérkezéséig mindössze 3 perc telik el.
Ezek a brutális körülmények természetesen ukrán veszteségekkel is járnak. A vizuálisan megerősített nyílt forrású hírszerzési (OSINT) adatok rávilágítanak, hogy a konfliktus kezdete óta több száz nyugati gyártmányú tüzérségi rendszer – beleértve L119-eseket és Mod 56-osokat is – semmisült meg az orosz válaszcsapásokban.
8. Karbantartás, fenntarthatóság és a hazai ukrán hadiipar felépítése
Az átfogó haditechnikai adományok logisztikai sebezhetősége a karbantartás. Ahogy a nyugati lövegek folyamatosan lőnek a poros, sáros, intenzív körülmények között, a csőkopás és a mechanikai meghibásodások elkerülhetetlenek. A háború korai szakaszában egy sérült vagy elhasználódott L119-es löveget javításra a szomszédos országokba (például Lengyelországba vagy Németországba) kellett szállítani, ami az adminisztrációs és logisztikai akadályok miatt gyakran hetekre vagy akár hónapokra is kivonta a fegyvert a frontvonalról.
Ennek a krízisnek az áthidalására az Egyesült Királyság Védelmi Minisztériuma egy úttörő megállapodást finanszírozott és hagyott jóvá a BAE Systems védelmi óriásvállalattal.
A fenntarthatóság másik, még kritikusabb alappillére a lőszergyártás ukrán földre telepítése. Ukrajna, felismerve az állandó nyugati politikai vitákból (például a 2024 eleji amerikai kongresszusi holtpont) és a kimerülő raktárakból fakadó veszélyt, óriási erőfeszítéseket tesz, hogy áttérjen az importőr szerepből az önellátásra.
9. Összegző stratégiai konklúziók
A 105 mm-es könnyű tüzérség evolúciójának, harcászati integrációjának és logisztikai fenntartásának elemzése alapján a 21. századi, magas intenzitású orosz-ukrán háború kontextusában az alábbi stratégiai szintű következtetések vonhatók le:
A paradigmaváltás: A mobilitás mint elsődleges páncélzat. A modern harctéri szenzorok – drónrajok és az Oroszország által csúcsra járatott Zoopark-1/Yastreb-AV ellentüzérségi radarok – hihetetlen sűrűsége megváltoztatta a tüzérség túlélési képletét. A nehéz, 155 mm-es és 152 mm-es rendszerek nyomasztó tűzerejük ellenére lassan mozognak és hatalmas logisztikai árnyékot vetnek. Ebben az "átlátszó" és halálos térben a könnyű 105 mm-es tarackok (mint az M119 és a Mod 56) agilitása, valamint a puha-hátrasiklású (soft-recoil) technológiát használó Hawkeye 2-CT önjáró rendszerek kevesebb mint 3 perces állásváltási ideje az életben maradás abszolút előfeltételévé vált.
Technológiai és taktikai amalgám: Innováció régi és új találkozásánál. A konfliktus bebizonyította, hogy a fegyverek kora önmagában nem predesztinálja a használhatatlanságukat. Az 1950-es évek hegyivadász doktrínájából származó olasz OTO Melara Mod 56 a maga alacsony profiljával és torkolattűz nélküli működésével zseniális aszimmetrikus eszközzé vált az ukrán Nemzeti Gárda és a rohamdandárok kezében. Ezen "veterán" eszközök és a legmodernebb, rakétapóthajtású (HERA M927) lőszerek, valamint a drónok által biztosított valós idejű célkijelölés szinergiája egy olyan adaptív harcászatot hozott létre, amellyel szemben a dogmatikusabb hadseregek nehezen találják az ellenszert.
Decentralizált logisztika és ellátási rugalmasság. A 105 mm-es gránátok alacsony tömege nem pusztán teherbíró képességet, hanem taktikai rugalmasságot is jelent. Míg a nagyméretű kaliberek utánpótlása sérülékeny központi elosztó pontokat és konvojokat igényel, a 105 mm-es lőszerek diszpergálva, egyszerű civil és könnyű katonai terepjárókkal szinte észrevétlenül áramolhatnak a frontvonalra. Ez az "utolsó kilométeres" túlélési előny pótolhatatlan az olyan ellenséggel szemben, amely mélységi ballisztikus rakétacsapásokkal operál.
Geopolitikai paradoxonok és a logisztikai háttérország. A tüzérségi lőszerhiány globális diplomáciai sakkjátszmát indított el. Dél-Korea mintegy 3,4 milliós 105 mm-es gránátkészlete potenciális kulcs a nyugati raktárak apadásának ellensúlyozására. A fegyverexport-tilalom jogi megkerülése amerikai "végfelhasználói" kölcsönszerződésekkel olyan makrostratégiai mechanizmus, amely képes egy egész frontszakaszt életben tartani a feszített európai és ukrán (Ukrainian Armor) ipari kapacitások felépüléséig.
Az ipari és javítási autarkia szükségessége. A nyugati eszközök ukrajnai fenntarthatóságának áttörését a külföldi MRO-infrastruktúrák belföldre költöztetése hozta el. A brit BAE Systems és az AMS helyi javítóbázisainak létesítése radikálisan lecsökkentette a kritikus technika harctértől való távolmaradását, bizonyítva, hogy a logisztikai és karbantartási hátország frontvonalhoz történő optimalizálása stratégiai szintű erőszorzó.
A 105 mm-es könnyű tüzérség nem tűnt el a hadtörténelem süllyesztőjében; éppen ellenkezőleg, a felőrlő orosz-ukrán háború rákényszerítette a katonai tervezőket, hogy újra felismerjék a mozgékonyság, a gyors reagálás és az alacsony logisztikai lábnyom létfontosságú szerepét az autonóm gyalogsági századok támogatásában és a túlélésért vívott küzdelemben.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése