3M22 Cirkon ( NATO-kód: SS-N-33 ) hiperszonikus rakéta Mítosz PR Valóság

 

3M22 Cirkon hiperszonikus rakéta

Fejlesztő: NPO Masinosztrojenyija (Reutov) NATO-kód: SS-N-33

A 3M22 Cirkon (Циркон) az Orosz Fegyveres Erők tengeri indítású, hiperszonikus sebességű, manőverező szárnyas rakétája. Elsősorban nagyméretű felszíni hadihajók (például repülőgép-hordozók) és szárazföldi parancsnoki központok megsemmisítésére tervezték.

Készítette : Borsi Miklós  
https://borsifeletuzer.blogspot.com/2026/05/3m22-cirkon-nato-kod-ss-n-33.html

Műszaki jellemzők és dizájn

A Cirkon egy kétfokozatú fegyverrendszer, amely a plazma-lopakodás, a rendkívüli sebesség és az alacsony repülési profil kombinációjával próbálja áttörni a modern légvédelmi rendszereket.

• Meghajtás: Az indítást követően egy szilárd tüzelőanyagú gyorsítófokozat (booster) szuperszonikus sebességre gyorsítja a fegyvert, majd beindul a második fokozat scramjet (torlósugár-hajtóműves) motorja, amely folyékony üzemanyaggal (Decilin-M) tartja fenn a hiperszonikus sebességet.

• Sebesség: Utazósebessége eléri a Mach 8–9 közötti tartományt (kb. 9800–11 000 km/h).

• Hatótávolság: Repülési profiltól függően 500 és 1000 km között alakul.

• Indítóplatform: A rakétákat a 3S14 univerzális vertikális indítótubusokból (VLS) lövik ki, amelyek kompatibilisek a Kalibr és Oniks rakétákkal is, így az integráció nem igényel teljesen új indítórendszereket a hajókon.

A plazma-lopakodás és a kinetikus energia

A légkörben való hiperszonikus repülés során a rakéta előtt a hatalmas nyomás és súrlódás miatt ionizált gáz, úgynevezett plazmafelhő keletkezik. Ez a plazma elnyeli a rádióhullámokat, ami rendkívül megnehezíti az aktív radarok számára a detektálást. Ugyanakkor ez a fizikai jelenség a rakéta saját önirányító rendszerét is elvakítja, ezért a cél megközelítésekor a rakétának egyedi vezérlési korrekciókra van szüksége.

Kinetikus rombolás: A Mach 9-es sebesség miatt a rakéta becsapódásakor akkora mozgási energia szabadul fel (kb. 9 gigajoule), hogy hagyományos robbanófej nélkül – pusztán a becsapódás erejével – is képes kettétörni és elsüllyeszteni egy nagyobb hadihajót. Ennek ellenére mind konvencionális, mind nukleáris robbanófejjel felszerelhető.

Fejlesztéstörténet és tesztek

A program gyökerei a GZLA (hiperszonikus repülőeszközök) kutatási projektekig nyúlnak vissza.

• 2011–2012: Megkezdődik a tervezőmunka az NPO Masinosztrojenyija berkein belül. Az első vázlatok és alrendszerek tervei elkészülnek, de technológiai nehézségek miatt a program átmenetileg megtorpan.

• 2016–2017: Végrehajtják az első sikeres indításokat. A TASSZ állami hírügynökség megerősíti, hogy a teszteken a rakéta elérte a Mach 8-as sebességet.

• 2019: Vlagyimir Putyin elnök hivatalosan is bejelenti a fegyver létezését a parlament előtt, kiemelve a Mach 9-es sebességet és az 1000 km feletti hatótávot.

• 2021: Intenzív tesztfázis. Júliusban az Admiral Gorskov fregattról, majd októberben a Szeverodvinszk nukleáris tengeralattjáróról (a vízfelszínről, majd 40 méteres mélységből is) sikeres indításokat hajtanak végre.

• 2022: Lezárulnak az állami repülési tesztek. Putyin bejelenti a sorozatgyártást és a flotta felszerelését.

Hadrendbe állítás és hordozóplatformok

A Cirkon hivatalosan 2023 januárjában lépett hadrendbe, amikor az Admiral Gorskov osztályú fregattot (Project 22350) felszerelték az első éles rakétaadaggal.

Tervezett és aktív platformok:

1. Felszíni hadihajók: Admiral Gorskov osztályú fregattok, valamint a modernizáció alatt álló Kirov osztályú nehéz atommeghajtású rakétacirkálók (Admiral Nahimov ). A modernizáció során a régi P-700 Granyit rakétákat cserélik le az univerzális 3S14 cellákra, így hajónként akár 40–80 cirkálórakéta hordozására nyílik lehetőség.

2. Tengeralattjárók: A Jaszen osztályú (Project 885M) többcélú atommeghajtású tengeralattjárók, valamint a modernizált Oscar II (Project 949AM) osztály.

3. Szárazföldi változat: Oroszország megkezdte egy mobil, szárazföldi járműre telepített partvédelmi indítórendszer prototípusának fejlesztését is.

Nemzetközi vonatkozások és az indiai kapcsolat

Nyugati katonai elemzők szerint a Cirkon komoly kihívást jelent az amerikai haditengerészet légvédelmi rendszerei (pl. Aegis) számára, mivel a rendszer reakcióideje (8–10 másodperc) alatt a Mach 9-cel száguldó rakéta több mint 20 kilométert tesz meg, ami szinte lehetetlenné teszi a hagyományos kinetikus elfogást.

A BrahMos-II projekt

Szakértők erős technológiai hasonlóságot mutatnak ki a Cirkon és az indiai-orosz fejlesztésű BrahMos-II hiperszonikus rakéta között. Erős a gyanú, hogy a BrahMos-II lényegében a Cirkon technológiai alapjaira épülő, exportra szánt változat lesz. India hivatalosan is kérte a technológia részleges átadását a közös vállalaton (BrahMos Aerospace) keresztül.

Technológiai áttörés: Az orosz 2579409. számú szabadalom

A scramjet hajtóművek legnagyobb problémája, hogy csak egy nagyon szűk sebesség- és magassági tartományban működnek optimálisan (ritka légkörben, nagy magasságban). Amikor a rakéta süllyedni kezd a sűrűbb légrétegek felé, hogy eltalálja a célt, a motorban a nyomás kritikussá válik, a stabilitás felborul, és a hajtómű leállhat vagy megsemmisülhet.

Az orosz 2579409. számú szabadalom egy zseniális, bár radikális mérnöki megoldást ír le erre a problémára:

[Hiperszonikus utazó fázis] -> [Cél körzet elérése] -> [Scramjet leállítása] -> [Hajtóműfokozat leosztása] -> [Tiszta kinetikus harci modul csapást mér]

1. A motor leállítása: Miután a fedélzeti navigációs rendszer (BASU) meghatározza a cél pontos koordinátáit és a süllyedési pontot, a scramjet hajtóművet leállítják.

2. A hajtómű leválasztása: A teljes hajtóműegység és az üzemanyagtartály leválik a tényleges harci modulról (robbanófejről).

3. Sikló és csapásmérő fázis: A leválasztás után a tiszta harci modul aerodinamikai légellenállása drasztikusan lecsökken. Mivel nincs már rajta a sérülékeny hajtómű, sokkal nagyobb túlterhelést (g-erőt) képes elviselni, így agresszívabb manőverekre képes a sűrű légkörben. Ráadásul a radarkeresztmetszete (láthatósága) is a töredékére esik a becsapódás előtti utolsó, kritikus másodpercekben.

Mivel a 3M22 Cirkon Oroszország egyik legszigorúbban őrzött katonai titka, pontos gyári kimutatások nem nyilvánosak. Katonai hírszerzési adatok (például az ukrán védelmi minisztérium és nyugati elemzőintézetek jelentései) alapján azonban nagyon pontos képünk van a jelenlegi készletekről, a gyártási kapacitásról és a harci alkalmazásról.

A helyzet a következőképpen alakul:

1. Hány darab van most készleten? (Aktuális becslés)

Oroszország Cirkon-készlete rendkívül kicsi a többi rakétatípushoz (pl. Kalibr, H-101 vagy Iszkander) képest.

• A jelenlegi teljes készlet: Nagyjából 40–60 darab között mozoghat.

• Miért ilyen kevés? A Cirkon nem tömegfegyver. Egyrészt csillagászati ára van (becslések szerint darabja 4-5 millió dollár), másrészt a scramjet (torlósugár) hajtómű gyártásához szükséges csúcstechnológiás anyagok és speciális ötvözetek előállítása rendkívül lassú folyamat.

2. Hányat alkalmaztak eddig élesben?

Bár tengeri indítású fegyvernek tervezték, Oroszország átalakította a szárazföldi K-300 Basztion partvédelmi rakétarendszereket (amik alapvetően az Oniks rakétákat használják), hogy képesek legyenek Cirkont is indítani a Krím-félszigetről.

A szárazföldi indítás lehetősége kulcsfontosságúvá vált Oroszország számára, mivel a Cirkont eredetileg hordozni hivatott hadihajók (mint az Admiral Nahimov) és az új tengeralattjárók építése, modernizációja éveket késik. Ahhoz, hogy a fegyvert mégis bevethessék, a meglévő K-300 Basztion-P partvédelmi rakétarendszert hívták segítségül.

A szárazföldi átalakítás háttere és működése a következő mérnöki és logisztikai lépésekből állt:

1. Az alaprendszer: A Basztion-P

A Basztion (NATO-kódja: SS-C-05 Stooge) egy rendkívül mobilis, nehéz teherautókra épített partvédelmi rendszer. Alapesetben a P-800 Oniks (szuperszonikus hajóelhárító) rakétákat indítja.

A rendszer szíve a MZKT-7930 típusú, 8x8-as hajtásképletű fehérorosz nehéz jármű, amely két darab függőleges indítótubust szállít.

2. Miért volt könnyű az átalakítás? (A közös DNS)

A Cirkon integrálása nem igényelt teljesen új járműveket, mert az orosz tervezők követték a "hordozórakéta-unifikáció" elvét:

• Azonos méretek: A Cirkon rakétát szándékosan úgy tervezték meg, hogy méreteiben (hossz, átmérő) szinte milliméterre megegyezzen a P-800 Oniks és a Kalibr rakétákkal.

• Az univerzális konténer: Mivel a hajókon is ugyanazt a 3S14-es vertikális indítócellát (VLS) használják mindhárom rakétatípushoz, a Basztion teherautókon található indítótubusokat is viszonylag kis mechanikai módosítással alkalmassá lehetett tenni a Cirkon fogadására.

3. A valódi kihívás: A szoftver és a vezérlés

Bár a rakéta fizikailag belefért a teherautó tubusába, a szárazföldi indításhoz két komoly dolgot kellett áttervezni:

A) A tűzvezető rendszer (Szoftver)

A Cirkon teljesen más repülési profillal rendelkezik, mint az Oniks. Míg az Oniks alacsonyan, a tenger felett suhan, a Cirkon az indítás után azonnal felrántja magát a ritka légrétegekbe (30-40 km magasra), hogy elérje a Mach 9-es sebességet, és csak a cél előtt süllyed le. Ehhez a Basztion parancsnoki járműveinek digitális tűzvezető rendszereit és számítógépeit teljesen újra kellett programozni.

B) A célmegjelölés (Hírszerzés)

Mivel a szárazföldről indított Cirkon több száz kilométerre lévő, akár mélységi szárazföldi célpontokat támad (pl. kijevi bunkerek, parancsnoki pontok), a járművek önmagukban vakok lennének. A rendszert össze kellett kapcsolni az orosz Liana műholdas felderítő rendszerrel, valamint az A-50U (vagy az újabb légtér-ellenőrző) repülőgépekkel, amelyek valós időben küldik a koordinátákat a teherautóknak.

4. Hogyan zajlik egy szárazföldi indítás?

[Műholdas/Légi adat] -> [Basztion parancsnoki kocsi] -> [8x8-as indítójármű] -> [Függőleges kilövés]

1. A Krím-félszigeten elrejtett Basztion jármű megkapja a titkosított koordinátákat.

2. A teherautó hidraulikus karjai függőleges helyzetbe állítják a tubusokat.

3. A kilövésnél a szilárd tüzelőanyagú gyorsítófokozat kilöki a Cirkont a tubusból, majd a levegőben megdönti a rakétát a cél irányába.

4. Miután a rakéta elhagyja a sűrű légrétegeket, a teherautó azonnal pozíciót vált (elindul a fedezékbe), hogy elkerülje az ellenséges műholdak és radarok által bemért indítási helyszín elleni válaszcsapást.

A fejlesztés jövője: Az önálló komplexum

Bár a Basztion átalakítása sikeres vészmegoldás volt, az NPO Masinosztrojenyija már bejelentette, hogy dolgoznak egy kifejezetten Cirkonra optimalizált, új szárazföldi mobil komplexumon is. Ez az új rendszer már eleve alkalmas lesz a rakéta különleges, plazma-lopakodást segítő földi tesztelésére és a gyorsabb reakcióidejű indításokra, teljesen függetlenedve a régi partvédelmi infrastruktúrától.

[Műholdas/Légi adat] -> [Basztion parancsnoki kocsi] -> [8x8-as indítójármű] -> [Függőleges kilövés]

• Harci alkalmazás: Dokumentáltan eddig kevesebb mint 10 darabot lőttek ki éles körülmények között (elsősorban Kijev elleni támadások során, például 2024 februárjában és márciusában).

• A maradványok tanulsága: A becsapódott rakéták roncsainak vizsgálata (szerkezeti elemek, lézeres jelölések) megerősítette, hogy valóban 3M22 Cirkon fegyverekről volt szó. Az ukrán légvédelem jelentése szerint a végfázisban lelassuló fegyverek közül néhányat sikerült lelőniük amerikai Patriot rendszerekkel, ami árnyalja a fegyver "elfoghatatlanságáról" szóló orosz propagandát.

3. Hányat gyártanak jelenleg? (Gyártási kapacitás)

Oroszország a háborús gazdaságra való átállás ellenére sem tudja futószalagon ontani a Cirkonokat.

• Havi kibocsátás: Az NPO Masinosztrojenyija üzemben a gyártási kapacitás mindössze havi 1–3 darab közé tehető.

• A szűk keresztmetszet: A gyártást komolyan korlátozzák a nyugati szankciók. Bár a rakéta vázát és hajtóművét belföldön gyártják, a navigációs és célkereső rendszerekhez szükséges speciális, külföldről becsempészett chipek és mikroelektronikai alkatrészek beszerzése folyamatosan akadozik.

4. Mikorra mennyi lesz? (A jövőbeli tervek)

Oroszország eredeti terve az volt, hogy a 2020-as évek végére több száz darabos készletet halmoz fel, de a háború átírta a prioritásokat (a hadiiparnak most a sokkal olcsóbb és gyorsabban gyártható tüzérségi lőszerekre, drónokra és alap-rakétákra kell koncentrálnia).

A realitás a következő évekre:

• 2027–2028-ig: Ha a jelenlegi havi 2 darabos átlagos gyártási ütemet tartani tudják, és levonjuk az esetleges harci felhasználásokat, Oroszország stratégiai Cirkon-készlete elérheti a 80–100 darabot.

• Hova kerülnek? Ez a mennyiség éppen csak arra lesz elég, hogy az újonnan szolgálatba álló Admiral Nahimov csatacirkálót, az Admiral Gorskov osztályú fregattokat és 2-3 Jaszen-M osztályú atom-tengeralattjárót minimális szinten feltöltsék lőszerrel.

A lényeg: A Cirkon a jövőben is egy "exkluzív", korlátozott számban elérhető fegyver marad az orosz arzenálban. Oroszország nem fogja tudni tömegesen indítani őket; megőrzik őket a kiemelt fontosságú, stratégiai célpontok elleni csapásmérő opcióként.

A 3M22 Cirkon (Zircon) fejlesztési történetét, műszaki hátterét és harci alkalmazásának adatait az alábbi hiteles, nyílt forrású (OSINT), szakértői és hivatalos forráscsoportok dokumentálják:

1. Katonai és Haditechnikai Intézetek Elemzései

A fegyverrendszer strukturális és doktrinális hátterét, valamint a korai tesztfázisokat elsősorban nyugati védelmi elemzőközpontok követték nyomon:

• CSIS Missile Defense Project (Center for Strategic and International Studies): Rendszeresen frissített adatbázisa részletezi a fegyver dimenzióit, a 3S14 univerzális vertikális indítócellákkal (VLS) való kompatibilitását, valamint a tesztelési fázisokat (a Gorskov-osztályú fregattokról és a Jaszeny-osztályú tengeralattjárókról).

• IISS (International Institute for Strategic Studies): A The Military Balance kiadványaikban és szakmai anyagaikban a tengeri indítású hiperszonikus cirkálórakéták (HCM) és az aeroballisztikus fegyverek (pl. Kinzhal) közötti technológiai különbségeket elemzik, különös tekintettel a scramjet hajtómű működési elvére.

• RUSI (Royal United Services Institute): Brit védelmi kutatóintézet, amely az orosz precíziós fegyverek gyártási kapacitásait és a nyugati szankciók által érintett komponensek (mikroelektronika) jelenlétét vizsgálja.

2. Hivatalos Ukrán Roncselemzési Jelentések (2024–2026)

A fegyver valódi, PR-mítoszoktól mentes fizikai paramétereit a Kijev elleni támadások (különösen a 2024. február 7-i és március 25-i incidensek) után begyűjtött roncsok közvetlen vizsgálata tárta fel:

• KNDISE (Kijevi Törvényszéki Tudományos Kutatóintézet - Kyiv Scientific Research Institute of Forensic科学): Olekszandr Ruvin intézetigazgató hivatalos nyilatkozatai és fotódokumentációi. ők azonosították a roncsokon található egyedi lézergravírozásokat, a 3L22 és 3V22 típusjelzésű fődarabokat, a csavarok specifikus jelöléseit, valamint a hajtómű és a harci rész maradványait.

• Az Ukrán Légierő és a Védelmi Minisztérium Közleményei: A radar- és légvédelmi adatok (Patriot PAC-3 és SAMP/T rendszerek követési naplói), amelyek megerősítették a rakéta repülési profilját, a terminális fázisban (becsapódás előtt) történő lelassulását Mach 4–4,5-re, valamint a manőverezési pályát.

3. OSINT (Nyílt Forrású) és Haditechnikai Szaksajtó

A technikai adatok validálásában és a vizuális bizonyítékok geolokalizációjában kulcsszerepet játszó források:

• Defense Express (Ukrajna): Katonai-szakmai portál, amely részletes és mélyreható elemzéseket közölt a KNDISE vizsgálati eredményeiről, a Cirkon hozzávetőleges méreteiről, a robbanófej (warhead) valós tömegéről és a szárazföldi indításra alkalmas (K-300P Basztyion-alapú vagy egyedi konténeres) rendszerek valószínűsíthető krími telepítéséről.

• The War Zone / The Drive: Amerikai haditechnikai szaklap, amely a rakéta plazma-árnyékolási (Plasma Stealth) elméletét, a folyékony Decilin (JP-10) alapú üzemanyag-használatot, valamint a haditengerészeti doktrínába való integrációját elemzi.

• Janes Defence Weekly: A globális védelmi ipar vezető adatbázisa, amely a rakéta fejlesztőjének (NPO Masinosztrojenyija) szabadalmait és a rakéta aerodinamikai kialakítását modellezte.

4. Hivatalos Orosz Források (Doktrinális és PR-alapként)

A fegyver létezésének és hivatalos elvárásainak kiindulópontjai:

• Az Oroszországi Föderáció Védelmi Minisztériumának (Mil.ru) közleményei: A korábbi Fehér-tengeri és barents-tengeri tesztindításokról szóló videók és jelentések.

• Állami vezetői nyilatkozatok: Vlagyimir Putyin 2018-as és 2019-es szövetségi gyűlési beszédei, ahol a fegyvert először nevezték meg hivatalosan, rögzítve a politikai elvárásként megfogalmazott Mach 9-es sebességet és az 1000 km feletti hatótávolságot.