CATC Fuji HIMARS Live-Fire Training ( ARTP 26.1 (Artillery Relocation Training Program) - Valósága 2026.05.24.
CATC Fuji HIMARS Live-Fire Training ( ARTP 26.1 (Artillery Relocation Training Program) Valósága
A 2026. május 20-án, a japán Camp Fuji bázison végrehajtott éles tüzérségi gyakorlat sokkal több volt, mint egy rutin kiképzési esemény.
Ez a bemutató az amerikai fegyveres erők csendes-óceáni doktrínájának, az úgynevezett EABO-nak (Expeditionary Advanced Base Operations – Előretolt Expedíciós Bázisműveletek) az éles harctéri demonstrációja volt.
Készítette : Borsi Miklós
https://borsifeletuzer.blogspot.com/2026/05/catc-fuji-himars-live-fire-training.html
A 2026. május 20-án végrehajtott tüzérségi bemutatónak az alábbi neveken fut:
1. Hivatalos katonai megnevezés: CATC Fuji HIMARS Live-Fire Training
Az amerikai haderő (USMC és INDOPACOM) a hivatalos harctéri jelentéseiben és a sajtóközleményekben CATC Fuji HIMARS Live-Fire Training (HIMARS Éleslövészeti Kiképzési Esemény) néven regisztrálta az eseményt.
2. A taktikai eljárás neve: HIRAIN (HIMARS Rapid Infiltration)
A bemutató során alkalmazott konkrét, mozgékony harceljárást a Tengerészgyalogság hivatalosan HIRAIN (HIMARS Rapid Infiltration – Gyors HIMARS Behatolás) taktikai névvel illeti.
Ez pontosan azt a folyamatot fedi le, amikor az indítót gyorsan bejuttatják a hadszíntérre (akár repülőgéppel, akár rejtett állásból kigördülve), végrehajtják a csapásmérést, majd azonnal kimenekítik az eszközt a válaszcsapás zónájából. A 3. tengerészgyalogos ezred tüzérei kifejezetten ezt a taktikát finomították a Fuji melletti éleslövészeten.
3. Az összhaderőnemi program neve: ARTP 26.1 (Artillery Relocation Training Program)
A háttérdokumentumokból az is kiderül, hogy ez a rakétaindítás szerves részét képezte az ARTP 26.1 (Artillery Relocation Training Program) elnevezésű áttelepülési gyakorlatnak.
Íme az esemény összes hátteret, technikai részletet és stratégiai összefüggést feltáró elemzése:
1. A hadgyakorlat közvetlen környezete és a résztvevők
A helyszín: A japán Combined Arms Training Center Camp Fuji (CATC Camp Fuji) Honshū szigetén található. Ez a bázis kulcsfontosságú, mert a domborzati viszonyai (hegyvidéki, erdős, sűrű terep) ideálisak az álcázási és gyors elmozdulási taktikák gyakorlására.
A végrehajtó alakulat: Az Amerikai Tengerészgyalogság (USMC) 3. Tengerészgyalogos Hadosztálya, amely a Csendes-óceán nyugati medencéjének első lépcsős csapásmérő ereje. A japán Önvédelmi Erőkkel (JGSDF) szoros koordinációban hajtották végre a feladatot.
2. A „Shoot-and-Scoot” (Tüzelj és fuss) taktika éles működése
A modern háborúk (különösen az ukrajnai tapasztalatok) megmutatták, hogy a tüzérségi radarok, az ellenséges műholdak és a folyamatosan járőröző drónok korában egy tüzérségi eszköz a lövés kiváltása utáni 2-3 percben a legsebezhetőbb. Ha a rakétaindító egy helyben marad, a válaszcsapás megsemmisíti.
A május 20-i gyakorlaton a tengerészgyalogosok a következő szigorú protokollt mutatták be:
Álcázott várakozás (Hide Site): A HIMARS indítójárművek nem nyílt terepen állomásoztak, hanem a Fuji lábánál lévő sűrű erdősávokban, radar- és hőkamerákat megtévesztő álcahálók alatt, teljesen néma rádióüzemmódban.
Gyors pozíciófelvétel: A digitális tűzvezetési parancs vétele után a járművek kigördültek a nyílt kilövési pontra (Firing Point). Az M142-esnek nem kell hosszan letalpalnia: a megállástól számított 30 másodpercen belül a rakétakonténer felemelkedett.
A kilövés: A bemutatón csökkentett hatótávolságú vakrakétákat (gyakorló lőszereket) használtak, amelyek azonban indításkor pontosan ugyanakkora füst-, por- és infravörös (hő) jellel járnak, mint az éles harci rakéták. Ez szándékos volt: tesztelték, hogy a kilövés villanása alapján milyen gyorsan észlelhetné őket egy elméleti ellenséges műhold.
A „Scoot” (Menekülés): Az utolsó rakéta elhagyása után a konténer azonnal leereszkedett, a jármű pedig még azelőtt elindult és elérte a 60 km/h-s sebességet, hogy a kilőtt rakéták becsapódtak volna a célterületen. Mire az ellenség tüzérségi radarjai bemérték a röppályát és visszalőttek volna a koordinátára, a HIMARS már egy kilométerrel arrébb, egy újabb álcázott fedezékben volt.
3. Stratégiai cél: A „Typhon” és a „HIMARS” fegyvermix
A gyakorlat legfőbb üzenete a Pentagon új szárazföldi alapú partmenti tüzérségi doktrínájának validálása volt. Kína egy esetleges Tajvan elleni invázió során úgynevezett A2/AD (Anti-Access/Area Denial – Hozzáférést Megtagadó) zónát alakítana ki, vagyis rakétákkal megpróbálná távol tartani az amerikai anyahajókat és repülőgépeket.
Az USA válasza erre az, hogy a tenger felől nem megközelíthető zónát szárazföldi, szigetekre telepített mozgékony tüzérséggel töri át. Ehhez két rendszert vonnak össze egyetlen parancsnoki hálózatba:
A két bástya összekapcsolása:
M142 HIMARS (A mozgékony tőr): Rendkívül gyors, C-130-as repülőgéppel is szállítható. Feladata a precíziós csapásmérés a szárazföldi célpontok (radarállomások, partraszálló egységek) ellen maximum 90–300 km-es távolságon belül (GMLRS és ATACMS rakétákkal), illetve az új PrSM (Precision Strike Missile) rakétákkal már 500 km felett.
Typhon Weapon System (A nehéz pöröly): Ez az amerikai hadsereg legújabb, konténeres szárazföldi indítórendszere. Nem annyira mozgékony, mint a HIMARS, de képes Tomahawk robotrepülőgépek (1600 km feletti hatótáv) és SM-6-os rakéták indítására.
A doktrína lényege: Ha Kína hadihajói megindulnak Tajvan felé, a Japán déli szigetein (Okinawa, Ryukyu-szigetek) és a Fülöp-szigeteken elszórtan, eldugott bázisokon rejtőzködő HIMARS és Typhon ütegek a „shoot-and-scoot” taktikával, szinte megsemmisíthetetlenül, folyamatos tűz alatt tudják tartani a kínai flottát a tengerszorosokban, anélkül, hogy egyetlen amerikai repülőgép-hordozónak is kockáztatnia kellene a biztonságát.
A csendes-óceáni térség elrettentési doktrínájában kulcsszerepet játszó két amerikai szárazföldi rakétarendszer – a rendkívül mozgékony M142 HIMARS és a nehezebb, stratégiai csapásmérésre tervezett Typhon Weapon System – technikai paraméterei és képességei jól mutatják, hogyan egészítik ki egymást a harctéren.
Itt vannak a két rendszer részletes adatai:
3.1. M142 HIMARS (High Mobility Artillery Rocket System)
A HIMARS egy könnyű, gumikerekes rakétaindító rendszer, amelyet a C-130 Hercules szállító repülőgépekkel történő gyors áttelepíthetőségre és a „shoot-and-scoot” taktikára optimalizáltak.
Technikai adatok és mobilitás
Hordozó jármű: FMTV 5 tonnás, 6×6-os meghajtású, páncélozott fülkés teherautó.
Súly (harckész állapotban): Kb. 16,2 tonna.
Maximális sebesség: 85 km/h.
Hatótávolság (jármű): Kb. 480 km.
Személyzet: 3 fő (parancsnok, vezető, tüzér), de vészhelyzetben 1 fő is képes működtetni.
Tűzkészültségbe helyezés: A megállástól számított 30-60 másodpercen belül képes tüzelni.
Tűzerő és lőszertípusok
A HIMARS egyetlen indítókonténerrel (pod) rendelkezik, amely az alábbi konfigurációk egyikét fogadhatja be:
6 db GMLRS rakéta: GPS-vezérlésű, precíziós tüzérségi rakéták (M30/M31 sorozat). Hatótávolságuk 15–92 km.
6 db ER-GMLRS rakéta: Megnövelt hatótávolságú változat, amely már 150 km feletti célok leküzdésére is alkalmas.
1 db ATACMS harcászati rakéta: Ballisztikus rakéta (M57 sorozat) GPS/INS vezérléssel, kifejezetten védett parancsnoki pontok és logisztikai központok ellen. Hatótávolsága 300 km.
2 db PrSM (Precision Strike Missile): A legújabb generációs, csökkentett méretű ballisztikus rakéta, amelyből már kettő is elfér egy konténerben. Hatótávolsága hivatalosan 499 km, de a továbbfejlesztett változatoknál a valóságban már 500 km felett van.
3.2. Typhon Weapon System (Strategic Mid-Range Capability - MRC)
A Typhon az amerikai szárazföldi erők (U.S. Army) legújabb, konténeres indítórendszere, amelyet azért hoztak létre, hogy áthidalják a tüzérségi rakéták (ATACMS/PrSM) és a hiperszonikus fegyverek közötti hatótávolsági rést.
Technikai adatok és felépítés
Hordozó jármű: Oshkosh M1070 HET (Heavy Equipment Transporter) 8×8-os nehézvontató vagy M983A4 traktor.
Kialakítás: Egy komplett Typhon üteg (Battery) egy mobil műveleti parancsnoki központból (BOC) és 4 darab vontatható indítóállásból (Launcher) áll.
Az indítóegység: Egy álcázott, civil szállítmánynak kinéző, 40 láb (kb. 12 méter) hosszú konténerbe rejtett Mk 41 függőleges indítórendszer (VLS). Ez ugyanaz a technológia, amelyet az amerikai haditengerészet rombolói és cirkálói használnak, így a Typhon lényegében a haditengerészeti rakétákat vitte ki a szárazföldre.
Személyzet: Egy teljes üteg üzemeltetéséhez és védelméhez kb. 40 katona szükséges.
Tűzerő és lőszertípusok
Minden egyes Typhon indítókonténer 4 darab cellával rendelkezik, amelyekből az alábbi stratégiai rakéták lőhetők ki:
Tomahawk Land Attack Missile (TLAM): Szubszonikus, mélyen a radarhorizont alatt repülő robotrepülőgép (Cruise Missile). GPS, INS és terepkövető (TERCOM) vezérléssel rendelkezik. Hatótávolsága rendkívül nagy, 1600 és 2500 km között van, így képes mélyen az ellenfél hátországában lévő stratégiai célpontok megsemmisítésére.
SM-6 (Standard Missile 6 / RIM-174): Eredetileg egy haditengerészeti légvédelmi és rakétavédelmi fegyver, de a Typhon rendszerben kvázi-ballisztikus, szuperszonikus szárazföldi és felszíni csapásmérőként alkalmazzák. Végfázisú aktív radaros önirányítással rendelkezik, sebessége eléri a Mach 3,5-öt, hatótávolsága pedig kb. 370–460 km. Rendkívül nehezen elfogható, gyors reagálású fegyver.
Összehasonlító matrix
| Jellemző | M142 HIMARS | Typhon Weapon System |
| Mobilitás | Kiváló (C-130-assal légi úton szállítható teherautó) | Közepes (Nehézvontató, közúti vagy stratégiai légi szállítás) |
| Indítócsatornák száma | 6 db (rakéta) vagy 1-2 db (ballisztikus rakéta) | Ütegenként 16 db cella (4 darab, egyenként 4 cellás konténer) |
| Maximális hatótáv | ~90 km (GMLRS), ~300 km (ATACMS), 500+ km (PrSM) | 370–460 km (SM-6), 1600–2500 km (Tomahawk) |
| Fő feladatkör | Taktikai, gyors harctéri tűztámogatás, tüzérségi elfojtás | Hadműveleti-stratégiai célpontok elérése, A2/AD buborékok áttörése |
A két rendszer kombinációja adja meg a Pentagonnak azt a képességet, hogy a HIMARS-szal folyamatosan mozgásban lévő, nehezen felderíthető tűzfészkeket biztosítson a szigetvilágban, miközben a Typhon ütegek a háttérből a csendes-óceáni partvonalak teljes hosszát képesek lefedni és ellenőrzés alatt tartani.
4. Politikai üzenet Pekingnek és Tokiónak
A Camp Fuji-nál végrehajtott május 20-i éles lövészet helyszínválasztása szimbolikus:
Japán elkötelezettsége: Tokió engedélye és részvétele a gyakorlaton jelzi, hogy Japán teljesen feladta korábbi passzív védelmi politikáját, és nyíltan partner a támadó/elrettentő tüzérségi rendszerek saját területén történő állomásoztatásában.
Peking figyelmeztetése: A bemutató bizonyította, hogy az amerikai tengerészgyalogosok képesek másodpercek alatt integrálódni a japán szigetvilág védelmi vonalaiba, és a legmodernebb műholdas felderítéssel rendelkező ellenféllel szemben is képesek megőrizni a tüzérségi eszközeik túlélőképességét.
. A Camp Fuji HIMARS gyakorlat forrásai (Május 20.)
U.S. Indo-Pacific Command (USINDOPACOM) / 3rd Marine Division: A „CATC Fuji HIMARS Live-Fire Training” hivatalos katonai sajtóközleménye (2026. május 20.), amely nevesíti a végrehajtó egységet (3rd Battalion, 12th Marine Regiment), rögzíti a HIRAIN (HIMARS Rapid Infiltration) taktika alkalmazását, és hivatkozik a bázis történeti hátterére (Fuji Viper és az ARTP – Artillery Relocation Training Program programok).
Associated Press (AP) / The Independent (Gotemba, Japán): Helyszíni tudósítások és interjúk az éleslövészetről (pl. Sgt. Kevin Alvarez és Lt. Col. Anness nyilatkozatai).
Ezek igazolják a gyakorló (vak, betonnal töltött) rakéták használatát, a „shoot-and-scoot” protokoll részleteit (2-4 perces reakcióidők, rejtett fedezékekből való előgördülés), valamint a japán hatóságokkal való szoros útzár-koordinációt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése